EQAVET szempontok a megújuló magyar szakképzésben

EQAVET szempontok a megújuló magyar szakképzésben
A 2019. november 19-én elfogadott  új szakképzési törvény (2019. évi LXXX. Törvény a szakképzésről) vonatkozó rendelkezése (19.§ (3))  szerint  „A  szakképző intézmény a tevékenységét minőségirányítási rendszer alapján végzi.”
A szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló, a megvalósítás részleteit tartalmazó  12/2020. (II. 7.) Kormányrendelet alapján a szakképző intézményekben  kialakítandó minőségirányítási rendszer minőségpolitikából, átfogó intézményi önértékelésből és az arra épülő fejlesztési tevékenységből, és az oktatók értékeléséből áll, valamint külső értékelési rendszer is kapcsolódik hozzá.  Mindezen rendszerek és rendszerelemek kidolgozásában  fokozott szerepet nyer az Európai Szakképzési Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszer (EQAVET) elvárásrendszere.

8. § (1) A szakképző intézmény a minőségpolitika keretében
(2) Az oktatók értékelését – a minőségpolitikában meghatározottak szerint – az igazgató végzi. Az oktatók értékelési rendszere keretében az igazgató a további intézményvezetők és – döntése alapján – külső szakértő bevonásával háromévente
a) értékeli az oktató munkáját, erősségeket és fejlesztendő területeket határoz meg, jóváhagyja az oktató által az értékelés megállapításaihoz kapcsolódóan készített cselekvési tervet,
bvizsgálja az Európai Szakképzési Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszer alapján kidolgozott elvárásrendszer teljesülését, ennek keretében az oktató
ba) szakmai felkészültségét,
bb) a szakképzés-releváns korszerű módszertan alkalmazását,
bc) pedagógiai tervezését,
bd) pedagógiai értékelését,
be) együttműködését más oktatókkal, a szülőkkel és a gyakorlati oktatási partnerekkel,
bf) személyiségfejlesztő, csoportvezetői, tanulás támogató tevékenységét,
bg) innovációs tevékenységét és szakmai elkötelezettségét.

332. § (1) A minőségirányítási rendszer külső értékelését a szakképző intézmény úgy köteles megszervezni, hogy arra – a minőségirányítási rendszerének megfelelően – négyévenként legalább egyszer sor kerüljön.
(2) A szakképző intézmény külső értékelését a szakképzési államigazgatási szerv szakképzési minőségirányítási szakértők bevonásával a szakképzésért felelős miniszter által kiadott, nyilvános külső értékelési kézikönyv alapján végzi.
(3) A szakképző intézmény külső értékelése a szakképző intézményre és a szakképző intézmény vezetőjének munkájára terjed ki. Ennek keretében kell értékelni
a) a szakképzésialapfeladat-ellátást,
b) az előző külső értékelés eredményét és az ahhoz kapcsolódó fejlesztési intézkedések megvalósulását,
c) – előzetes dokumentumelemzés és helyszíni látogatás során – az Európai Szakképzési Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszer alapján kidolgozott elvárásrendszer teljesülését, ennek keretében
ca) a folyamatok szabályozását és működését,
cb) a szakképző intézmény önértékelési tevékenységét,
cc) a fejlesztési tervek kidolgozását, megvalósítását és azok eredményességét,
d) a szakképző intézmény által alkalmazott indikátorokat, az eredmények alakulását,
e) – szükség esetén foglalkozáslátogatással – az oktatók intézményi értékelési rendszere működésének hatékonyságát, a beavatkozó intézkedések megvalósítását,
f) – általános pedagógiai és vezetéselméleti szempontok szerint – az igazgató munkáját, valamint
g) a szakképző intézmény saját céljai megvalósulását.
(4) A külső értékelés módszere különösen a dokumentumvizsgálat, a foglalkozáslátogatás, a megfigyelés és az interjú. A külső értékelés módszertanát, az annak során használt eszközöket, valamint az Európai Szakképzési Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszer alapján kidolgozott egységes eljárást a szakképzésért felelős miniszter által kiadott külső értékelési kézikönyv tartalmazza.