Neveléstudományi kutatók, szakértők, és kutatópedagógusok kutatási és fejlesztési eredményei kerültek bemutatásra a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete és Neveléstudományi Doktori Iskolája, valamint az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság – Oktatáselméleti Munkabizottsága által szervezett XX. Pedagógiai Értékelési Konferencián. A rendezvény Szegeden került megrendezésre 2024. április 25 -27. között. A konferencián a pedagógiai mérés-értékelés területéhez kapcsolódó kutatások, pedagógiai értékelést alkalmazó vizsgálatok, fejlesztőprogramok, pedagógiai kísérletek, illetve azok eredményei kerültek bemutatásra. Az eseményen Nagy Zoltán, Czirfusz Dóra, Horváth Orsolya, Ungvári Mária és Hörich Balázs, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal Elemzési és Pályakövetési Munkacsoportjának munkatársai is részt vettek. Az előadás és a bemutatott poszter az EQAVET NRP HU projekt támogatásával készült.
„Rugalmas tanulási utak mobilitási csatornái a szakképzésben” címmel tartott előadást Nagy Zoltán, Horváth Orsolya és Czirfusz Dóra.
Előadásukban két, a szakképzésben elérhető rugalmas képzési lehetőség (Dobbantó program és Műhelyiskola) vizsgálatát mutatták be. Mindkét program hosszútávú célja, hogy a hagyományos szakképzési rendszerben helyüket nem találó fiatalokat segítse a munkaerőpiacon való boldogulásban akár a munkaerőpiacra történő közvetlen kilépéssel a megszerzett részszakma birtokában, akár a szakképzőiskolai vagy technikumi képzésbe való továbblépési lehetőséggel (Kaibás, 2021). Kutatásukban azt vizsgálták, hogy a rugalmas tanulási utak milyen mobilitási lehetőséget nyújthatnak a képzés elvégzését követően. Az elemzés alapját a Szakképzési Információs Rendszer (SZIR) valamint a Szakképzési Pályakövetési Rendszer (SZPR) adminisztratív adatokra épülő, adatintegrációs moduljában elérhető oktatási nyilvántartás jelentette. Az eredmények szerint a Dobbantó programból kilépők (n = 300) 56%-a tanul, 35%-a tanul és dolgozik, további 8% dolgozik a képzést követő első 15 hónapban. A Műhelyiskolában végzettek (n = 144) 27%-a tanul, 35%-a tanul és dolgozik, 28%-a dolgozik a vizsgált időszakban. A válaszok alapján (N = 72) a Dobbantó és Műhelyiskola hozzáadott értéke abban rejlik, hogy a programok során lehetőség nyílik a különböző szakmák megismerésére (79%), a munkafolyamatok gyakorlati kipróbálására (51%). A képzés során egyéni támogatást kapnak a résztvevők (42%), továbbá, a tanulói vélemények szerint a tanultak segítik az életben való boldogulást (42%).
„A szakképzésben tanulók szakmai elköteleződésének vizsgálata” címmel a poszterszekcióban került bemutatásra Ungvári Mária és Hörich Balázs munkája.
Kutatásukban elemezték a szakképzésben tanulók munkaerőpiaci elhelyezkedésre vonatkozó ismereteit, rövidtávú terveit, valamint a tanult területük iránt érzett szakmai elköteleződésüket. Azt vizsgálták, hogy milyen összefüggésben áll a duális képzésen való részvétel a tanulók szakmai elköteleződésével és elhelyezkedési terveikkel. A kutatás egyrészt a szakképzésben tanulók körében felvett kérdőíves adatfelvételének, azaz a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal által kezelt Szakképzési Pályakövetési Rendszer (SZPR) Kérdőíves Moduljának, másrészt az SZPR Adatintegrációs Moduljának elemzésére épült. Eredményeik szerint a 16 évüket betöltött és a végzős évfolyamra járó szakképzésben tanulók relatív többsége a most tanult területen szeretne dolgozni (16 évesek 39%-a, végzősök 43%-a) és/vagy továbbtanulni (16 évesek 24%-a és végzősök 15%-a). Az adatokból kirajzolódik a duális képzés pályán tartó ereje is, ugyanis a szakmával kapcsolatban kialakított, szakmai elkötelezettséget mérő kompozit mutató erősebb értéket mutat a duális képzésben résztvevő tanulók körében. ráadásul a duális képzésben résztvevő tanulók nagyobb arányban tervezik az elhelyezkedésüket a tanult területükön (a differencia a végzős tanulók körében 11% pont körül alakul). Az Adatintegrációs Modul adatai alapján elmondható, hogy a technikumi képzésből felsőoktatásba átlépő tanulók körében a korábban duális képzésben résztvevők magasabb arányban választottak a szakképzésben tanult szakmájuk ágazatával megegyező felsőoktatási képzést – legalábbis az ipari és agrár szakterületek esetében.
A rugalmas tanulási utakra vonatkozó vizsgálat segítségével választ kapunk arra, hogy a képzések speciális pedagógiai megközelítése milyen jövőképet tud biztosítani a résztvevők számára, ezáltal megismerhetővé válik, hogyan tudják a szakképzés rugalmas tanulási útjai a foglalkoztathatóság szempontjából kiemelten veszélyeztetett csoport életpályáját támogatni. A tanulók szakmai elköteleződésének vizsgálata által információt kaphatunk a képzéshez fűződő motivációkról, tervekről, amelynek ismeretében országos, illetve térségi szintű következtetéseket lehetséges levonni a képzési kínálat további fejlesztési irányairól. A képzéssel kapcsolatos elégedettség, a társadalmi mobilitás jellemzőinek és a tanulmányok lezárultát követő elhelyezkedés paramétereinek ismeretében a diákok direkt és indirekt visszajelzést adhatnak képzésükről – mindez hozzájárul, hogy minél több szálon erősödjön a kommunikáció a szakképzés szereplői és a munkaerőpiac között.
Hörich Balázs, Horváth Orsolya, Kertész Boglárka