HUCER konferencia
Eger, 2024. május 23-24.
„Az oktatás időszerű narratívumai: Oktatás a gyorsuló technológiai fejlődés, a szétszakadó társadalom és a figyelemért csatázó narratíva környezetében” címmel 2024. május 23-24. között rendezték meg Egerben a HUCER konferenciát. A rendezvény az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a KultúrÁsz Közhasznú Egyesület és az EPALE Magyarország szervezésében valósult meg. Az eseményen a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal Elemzési és Pályakövetési Munkacsoportja is részt vett. Az előadás az EQAVET NRP HU projekt támogatásával készült.
A konferencia „A szakképzés fejlesztését segítő kutatások” elnevezésű szekciójában „Lemorzsolódás a szakképzésben” címmel mutatta be előadását Hörich Balázs és Nagy Zoltán az NSZFH Elemzési és Pályakövetési Munkacsoportjának munkatársai. Kutatásukban a Szakképzés Információs Rendszer (SZIR) tanulói nyilvántartása alapján, a 2020/21-es tanévben képzésüket 9. évfolyamon megkezdő szakképzési tanulók egyéni tanulmányi útjait kísérték végig egészen a 2022/23-as tanév végéig. Eladásukban ismertették a tanulói lemorzsolódás megközelítésének elméleti és gyakorlati lehetőségeit, majd ismertették számításaik részletes módszertanát. Az egyéni tanulói utak között jelentős különbségek láthatók a szakképző iskolákban és a technikumokban tanulók között, így a lemorzsolódó tanulók aránya az előbbi tanulói csoportban jóval magasabb. Az elemzés figyelembe vette az évfolyamismétlés, illetve a rugalmas tanulási lehetőségekre történő képzés-váltásokat is. Mindez rámutatott, hogy a szakképző iskolákban a lemorzsolódásnak az évfolyamismétlés különösen nagy rizikófaktora. Az előadásban bemutatták a szakképzésből kieső, kilépő tanulók főbb szocio-demográfiai jellemzőit is, ez alapján főleg a (halmozottan) hátrányos helyzetű tanulók, az idősebbek, illetve a nők körében magasabb a kilépés kockázata. Jellemző módon nagy területi egyenlőtlenségek húzódnak meg a szakképzésből történő kiesések mögött: az ország dél-nyugati – észak-keleti tengelyén magasabb, másutt alacsonyabb az érintett tanulói kör aránya, továbbá veszélyeztetettek a határmenti járások és a megyék belső perifériáján lakó tanulók is. Az NSZFH keretén belül működő Szakképzési Pályakövetési Rendszer Adatintegrációs Modulja lehetőséget adott arra is, hogy a kutatók megismerjék, hogy a kilépő/kieső tanulók lemorzsolódásukat követően milyen arányban tudtak elhelyezkedni a munkaerőpiacon vagy tértek vissza az oktatás valamely formájába. Az eredmények szerint a szakképzésből kieső tanulók fő státuszukat tekintve 8%-a tanult (jellemző módon felnőttképzésben), 16%-a tanult és dolgozott, továbbá 39%-a dolgozott a későbbiekben. Az előadásban ismertetésre került az elemzés korlátai is (pl. a populációt jelentő 9. évfolyamos tanulók heterogenitása, a lemorzsolódás nem feltétlenül jelent iskolarendszerű lemorzsolódást is), illetve felhívták a figyelmet mindazokra a programokra, melyek a közeljövőben csökkentheti a lemorzsolódás szakképzésben megfigyelhető jelenségét.
Hörich Balázs, Kertész Boglárka
