A munkaerőpiaci siker formálódása már az iskolában elkezdődik
Mitől lesz sikeres egy fiatal a munkaerőpiacon? A kérdésre elsőként valószínűleg a biztos munkahelyet, a megfelelő keresetet vagy a szakmai végzettség hasznosítását említenénk. A sikeres pályakezdés azonban ennél összetettebb jelenség: nemcsak az számít, hogy valaki el tud-e helyezkedni, hanem az is, hogy milyen lehetőségekkel indul, mennyire elégedett a munkájával, és hogyan találja meg benne saját szakmai elképzeléseit.
A szakképzésből kilépő fiatalok munkaerőpiaci sikerességét számos tényező alakítja. A családi háttér, a képzési út, a szakmai elköteleződés, a területi munkaerőpiaci lehetőségek és a megszerzett munkahelyi tapasztalatok egyaránt árnyalhatják a pályakezdés alakulását. Ezek a tényezők azonban nem feltétlenül azonos módon hatnak az elhelyezkedésre, a keresetekre és a munkával való elégedettségre.
Hogyan vizsgálható a munkaerőpiaci sikeresség? – Röviden a módszertanról
A kutatás a Szakképzési Pályakövetési Rendszer több adatforrására épült. A tanulói kérdőíves adatfelvétel a szakképzésben részt vevők pályaterveiről, szakmai elköteleződéséről, iskolai tapasztalatairól és sikerértelmezéséről adott képet. Ezt egészítette ki az adatintegrációs modul, amely az NSZFH, a NAV, az Oktatási Hivatal és más állami nyilvántartások adatainak összekapcsolásával teszi lehetővé a végzettek munkaerőpiaci helyzetének vizsgálatát. A harmadik adatforrás a szakképzésből már kilépett fiatalok utánkövető kérdőíve. A három adatforrás együttes használata lehetővé teszi az objektív és szubjektív sikertényezők együttes vizsgálatát.
Az elemzés a 2022/2023-as tanévben végzett szakképzésben tanulókra terjedt ki, és a 2023. szeptemberi munkaerőpiaci jelenlétükről adott képet. A kutatás során leíró statisztikai elemzések és többváltozós regressziós modellek segítségével azt vizsgálhatjuk, hogy az egyes háttér-, képzési és munkaerőpiaci tényezők milyen összefüggést mutatnak a különböző sikerességi mutatókkal. Fontos hangsúlyozni, hogy az elemzések statisztikai összefüggéseket és előrejelző tényezőket tárnak fel, nem pedig önmagukban bizonyítanak ok-okozati kapcsolatokat.
Mit jelent a siker a fiatalok számára?
A munkaerőpiaci sikerességet gyakran olyan, viszonylag könnyen mérhető mutatókkal írjuk le, mint az elhelyezkedés vagy a kereset. Ezek mellett azonban fontos kérdés az is, hogy maguk a fiatalok mit tartanak sikernek. A kutatás ezért elkülönítette a siker objektív és szubjektív dimenzióját. Az előbbihez a külső, mérhető eredmények kapcsolódnak, míg az utóbbi a munka megélését, az elégedettséget és a személyes kiteljesedést helyezi előtérbe.
Az eredmények alapján a két dimenzió egyaránt fontos a szakképzésben tanulók számára. A szubjektív sikerhez kapcsolódó állítások átlagos értékelése 4,42 volt az ötfokú skálán, míg az objektív szempontoké 4,18. A különbség statisztikailag kimutatható, de a hatásméret alapján nem tekinthető nagynak. Vagyis nem arról van szó, hogy a fiatalok számára a külső eredmények jelentéktelenné válnának: inkább az látszik, hogy a siker értelmezésében a munka személyes megélése legalább ilyen fontos.
A szubjektív szempontok közül a munka élvezete kapta a legmagasabb értékelést (4,55), míg az objektív dimenzióban a munka és a magánélet egyensúlya bizonyult kiemelkedőnek (4,31). Ez különösen fontos üzenet a szakképzés számára: a fiatalok nem pusztán munkához szeretnének jutni, hanem olyan munkát keresnek, amelyet örömmel végezhetnek, és amely összeegyeztethető az életük más területeivel is.
A sikerpercepcióval kapcsolatos elemzések azt is megmutatták, hogy az iskolai elégedettség és a szakmai elköteleződés a későbbi siker megítélésével is összefügg. Az iskolai tapasztalatok tehát nemcsak a jövőre vonatkozó tervek kialakításában, hanem abban is szerepet játszhatnak, hogy a fiatalok milyen elvárásokat fogalmaznak meg saját munkaerőpiaci pályájukkal kapcsolatban.
Tervek, motivációk és iskolai tapasztalatok
A munkaerőpiaci sikeresség vizsgálatakor érdemes már a képzés időszakára is figyelmet fordítani. A fiatalok jövőre vonatkozó elképzelései, a szakmájuk iránti elköteleződésük és az iskolai tapasztalataik ugyanis fontos kiindulópontot jelentenek a későbbi pályaalakulás szempontjából. Nem mindegy például, hogy valaki már a képzés idején határozott elképzelésekkel rendelkezik a továbbtanulásról vagy a munkába állásról, esetleg bizonytalan abban, merre induljon tovább.
A kutatás eredményei szerint a továbbtanulási tervek szorosan összefüggnek a családi háttérrel és az iskolatípussal. A felsőfokú végzettségű szülők gyermekei körében a továbbtanulást tervezők aránya 49,3 százalék volt, míg az alacsonyabb végzettségű szülők gyermekeinél ez az arány 31,2 százalékot tett ki. Az iskolatípusok között szintén jelentős különbségek rajzolódtak ki: a technikumban tanulók 42,2 százaléka tervezte a továbbtanulást, míg a szakképző iskolások körében a közvetlen munkavállalás volt a legjellemzőbb terv (48,6 százalék). A technikumi tanulók több mint ötöde (22,1 százaléka) a tanulás és a munkavállalás kombinálásával számolt.
A családi háttér és az iskolatípus összefüggéseit együtt vizsgálva az is láthatóvá vált, hogy a kedvezőbb családi háttér mérsékli, de nem szünteti meg az iskolatípus szerinti különbségeket. Az alacsonyabb végzettségű szülők gyermekeinél a szakképző iskolások körében a munkavállalás, a technikumi tanulóknál pedig a továbbtanulás volt a meghatározó terv. A felsőfokú végzettségű szülők gyermekeinél ugyancsak megmaradt a különbség: a technikumba járók 52,9 százaléka tervezett továbbtanulást, szemben a szakképző iskolások 22,9 százalékával. Mindez arra utal, hogy az iskolatípus nem pusztán képzési lehetőségeket, hanem eltérő továbbtanulási és munkaerőpiaci perspektívákat is jelenthet.
A jövőkép határozottságában ugyanakkor az iskolai tapasztalatok és a szakmához való viszony is fontos szerepet kapnak. A logisztikus regressziós modellben a szakmai elköteleződés bizonyult a legerősebb előrejelző tényezőnek, ezt követte az iskolai elégedettség, majd az iskolatípus. Az eredmények alapján az alacsonyabb szakmai elköteleződés és az iskolával való kisebb elégedettség nagyobb jövőképbeli bizonytalansággal járt együtt. Fontos ugyanakkor, hogy a modell magyarázóereje alacsony volt, vagyis a jövőkép határozottságát számos, a vizsgálatban nem szereplő tényező is alakíthatja.
Az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a pályakezdésre való felkészülés nem kizárólag a tanulók hozott társadalmi helyzetén múlik. Bár a családi háttér és az iskolatípus jelentősen különböző továbbtanulási és munkavállalási tervekkel jár együtt, a szakmai elköteleződés és az iskolai tapasztalatok szintén fontosak abban, hogy a fiatalok milyen elképzelésekkel tekintenek a jövőjükre.
A munkával való elégedettség túlmutat a fizetésen
A munkával való elégedettség vizsgálata tovább árnyalja a munkaerőpiaci siker képét. A regressziós modellben a nettó kereset nem bizonyult a munkával való elégedettség önálló előrejelzőjének, miközben az élettel való általános elégedettség és a szakképzés során megszerzett tudás munkában történő hasznosíthatósága pozitív összefüggést mutatott vele. A modell magyarázóereje ugyanakkor alacsony volt.
Az eredmény arra utal, hogy a munkával való elégedettség nem vezethető vissza kizárólag a jövedelemre: a munka tartalma, a tanultak hasznosíthatósága és az egyén általános jólléte is fontos szerepet játszhat benne. A szakképzés eredményességének megítélésekor ezért az elhelyezkedés és a kereset mellett a munka megélését is érdemes figyelembe venni.
A családi háttér vagy a képzés számít inkább?
Az elemzés egy további fontos kérdése az volt, hogy a munkaerőpiaci kimenetek alakulásában mekkora szerepet játszik a családi háttér, és mekkorát a képzés jellemzői. A kérdés azért lényeges, mert a szakképzésben tanulók társadalmi háttere és képzési útja között szoros összefüggések lehetnek, így nem magától értetődő, hogy a későbbi munkaerőpiaci különbségek mely tényezőkhöz kapcsolódnak erősebben.
Az aggregált elemzés eredményei szerint a képzési jellemzők önmagukban nagyobb magyarázóerővel bírtak mind a foglalkoztatottság, mind a keresetek területi és ágazati különbségeinek alakulásában, mint a családi háttér mutatói. A foglalkoztatottság esetében a képzési jellemzőkre épülő modell magyarázóereje 73,8 százalék, a családi háttéré 24,7 százalék volt. A keresetek esetében ezek az értékek 36,7 és 4,7 százalékot tettek ki.
Az eredmények alapján tehát a családi háttér nem minden munkaerőpiaci kimenet esetében azonos módon érvényesül. A foglalkoztatottság alakulásában elsősorban a képzési út és a képzés szerkezeti jellemzői mutatkoztak meghatározónak, míg a kereseti különbségek esetében a családi háttér – különösen a szülők iskolai végzettsége – a képzési jellemzőkkel együtt fontos magyarázó tényezőnek bizonyult.
Ezeket az eredményeket ugyanakkor körültekintően kell értelmezni: az elemzés aggregált, területi és ágazati csoportokra vonatkozó adatokkal dolgozott, ezért nem alkalmas arra, hogy az egyes fiatalok egyéni életútjára közvetlen következtetéseket vonjunk le belőle. Arra viszont rámutat, hogy a munkaerőpiaci különbségek megértéséhez a családi háttér és a képzési jellemzők együttes vizsgálata szükséges.
Összegzés: többféle út vezethet a sikerhez
A kutatás eredményei alapján a szakképzésből kilépő fiatalok munkaerőpiaci sikeressége többdimenziós jelenség. A sikeres pályakezdés nem csupán az elhelyezkedésen vagy a kereseten múlik: fontos szerepet játszik az is, hogy a fiatalok mennyire elkötelezettek a választott szakmájuk iránt, milyen tapasztalatokat szereznek az iskolában, és mennyire elégedettek későbbi munkájukkal.
Az eredmények arra is figyelmeztetnek, hogy nincs egyetlen olyan képzési vagy társadalmi tényező, amely a munkaerőpiaci siker valamennyi dimenzióját azonos módon magyarázná. A duális képzés például kedvező összefüggést mutatott az elhelyezkedéssel, de ez nem jelentett automatikusan magasabb keresetet vagy nagyobb munkával való elégedettséget. Az iskolai elégedettség és a szakmai elköteleződés pedig már a képzés ideje alatt hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok határozottabb jövőképpel rendelkezzenek.
Mindez a gyakorlat számára is fontos üzeneteket hordoz. A pályaorientációnak már a szakképzésbe lépés előtt meg kell erősödnie, a képzés során pedig érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a szakmai identitás és a hasznosítható tudás fejlesztésére.
A szakképzés eredményességének megítélésekor a valódi kérdés tehát nemcsak az, hogy a fiatalok munkába állnak-e, hanem az is, hogy milyen munkaerőpiaci pozícióba kerülnek, hogyan tudják hasznosítani a megszerzett tudásukat, és mennyire találnak olyan munkát, amelyben hosszabb távon is sikeresnek érezhetik magukat.
A cikket Czirfusz Dóra, NRP szakértő készítette a XXVI. Országos Neveléstudományi Konferencián elhangzott előadása alapján.
