Minőség és eredményesség a szakképzésben: Munkaerőpiaci beválás

Bevezetés: miért nem elég a foglalkoztatottsági ráta?

Ha egy szakképzésben végzett fiatal elhelyezkedik, az első pillanatra sikeres munkaerőpiaci belépést jelent. De vajon valóban sikeresnek tekinthető-e az elhelyezkedés, ha a munka bizonytalan, a jövedelem nem biztosít megélhetést, vagy néhány hónapon belül megszűnik a munkaviszony?

A szakképzés minőségéről folytatott szakmai diskurzus gyakran leszűkül a foglalkoztatottsági mutatókra: hány végzett tanuló helyezkedik el a képzés után, milyen gyorsan találnak munkát, mekkora a munkanélküliség a pályakezdők körében. Ha pusztán a statisztikai mutatókat vesszük figyelembe, a szakképzett fiatalok (15-34 év) 80%-os foglalkoztatottsága (Eurostat, 2024) kifejezetten pozitív jövőképet vetít előre a szakképzésben tanulók számára. Ugyanakkor ez a mutató nem tér ki a munkavállalás minőségi jellemzőire, így az alkalmi jellegű vagy megélhetést nem biztosító jövedelmet adó munkaerőpiaci státusz is javítja a foglalkoztatottsági statisztikákat, annak ellenére, hogy ezek a helyzetek bizonytalan életpályára utalnak.

Ez a látszólagos ellentmondás rávilágít arra, hogy a hagyományos mutatók önmagukban nem elegendőek a szakképzés valódi eredményességének megragadására. Az EQAVET – az európai szakképzés minőségbiztosítási referenciakerete – logikája éppen ezért ennél árnyaltabb megközelítést kíván. A minőségbiztosítás lényege nem csupán a kimeneti mutatók mérése, hanem azoknak a folyamatoknak a tudatos alakítása, amelyek révén a szakképzés valóban hozzájárul a fiatalok fenntartható munkaerőpiaci integrációjához.

A sikeresség többszempontú értelmezése

A nemzetközi szakirodalomban Friedman és Greenhaus (2000) nyomán a munkaerőpiaci siker nem egydimenziós jelenség: a szubjektív és objektív mutatók együttesen írják le azt, hogy egy fiatal mennyire érzi magát sikeresnek a munkaerőpiacon. Ezzel párhuzamosan Standing (2012) prekariátus-elmélete arra hívja fel a figyelmet, hogy a foglalkoztatás ténye önmagában nem jelent védelmet: a bizonytalan jogviszony, az alacsony jövedelem és a kiszámíthatatlanság a formális foglalkoztatás mellett is fennmaradhat. Emellett figyelembe kell venni egy harmadik csoportot, a NEET-státuszt is, amely a munkaerőpiacról és az oktatásból való tartós vagy átmeneti kiesést, inaktivitást jelzi.

A Szakképzési Pályakövetési Rendszer (SZPR) adatbázisára épülő jelen elemzés éppen ezért nem a „dolgozik vagy nem dolgozik” kérdésre keresi a választ, hanem a foglalkoztatás minőségére. Az elemzés a 2022/2023-as tanévben végzett, mintegy 34 700 szakképző intézményben (szakképző iskolában vagy technikumban) tanuló adatait dolgozta fel. A kutatás három kimeneti kategóriát különített el: a biztonságos munkavállalást, a bizonytalan (prekárius) munkavállalást és a NEET-státuszt.

Ez a hármas felosztás önmagában is alkalmas arra, hogy a minőségbiztosítás számára értelmezhető visszajelzést adjon. Az adatok szerint a végzettek mintegy 40%-a biztonságos munkavállalóként lépett ki a munkaerőpiacra, 6%-uk bizonytalan foglalkoztatási helyzetben volt, 20%-uk pedig inaktív vagy NEET-státuszban volt a végzést követő első ősszel. További 35% tanult tovább valamilyen formában. A biztonságos munkavállalás aránya tehát nem azonos a foglalkoztatottsági rátával – a kettő közötti különbség pontosan azt a minőségi dimenziót jelzi, amelyre a minőségbiztosításnak figyelmet kell fordítania.

Mely tényezők segítik a biztonságos munkaerőpiaci átlépést?

A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy a biztonságos munkavállalást nem elsősorban a tanulók egyéni jellemzői, hanem a képzés strukturális sajátosságai vetítik előre. A gépi tanuláson alapuló elemzés (XGBoost-modell) szerint a legerősebb előrejelző a jogviszony típusa volt: a tanulói jogviszonyban végzettek lényegesen kisebb eséllyel kerültek biztonságos munkavállalói pozícióba, ami a felnőttképzési jogviszonyban tanulók munkatapasztalatával magyarázható. Ezt követi az ágazati hovatartozás: az egészségügy kiemelkedően kedvező képet mutat (közel 80%-os biztonságos foglalkoztatási arány), míg az építőipar és a vendéglátás területén a bizonytalan (prekárius) foglalkoztatás aránya magasabb, részben az ágazatok szezonális és atipikus jogviszonyokat hordozó sajátosságai miatt.

A képzési forma szintén meghatározó. A duális képzésben részt vevők nagyobb eséllyel lesznek biztonságos munkavállalók, és a technikumi képzés előnye is látható a szakképző iskolával szemben. Ez összhangban áll azzal a nemzetközi felismeréssel, hogy a munkaalapú tanulás és az érettségit is adó képzés hosszabb távon jobb munkaerőpiaci pozíciót biztosít.

A tanulók hátrányos helyzetére utaló jellemzők összességében gyengébb előrejelzőnek bizonyultak, mint a képzési struktúra jellemzői. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek eltűnnének, a szakképzésben; az egyéni bánásmódot igénylő tanulók (például HH, SNI, BTMN érintettségűek) magasabb arányban jelennek meg itt, mint az általános középfokú oktatásban. Ez az eredmény sokkal inkább a szakképzés kompenzációs potenciáljára utal: a megfelelően strukturált képzés képes lehet ellensúlyozni a kedvezőtlen családi háttérből eredő hátrányokat.

Mit jelent mindez a minőségbiztosítás számára?

Az EQAVET keretrendszer logikája szerint a minőségbiztosítás akkor hatékony, ha a rendszer visszacsatolást biztosít az intézmények számára saját eredményeikről. A kutatás eredményei ebből a szempontból gyakorlati következtetést is kínálnak.

Az egyik legfontosabb lépés a pályakövetési rendszer indikátorainak bővítése. A pusztán foglalkoztatottsági rátára épülő mérés ugyanis félrevezető lehet: a „dolgozó szegénység” és a bizonytalan foglalkoztatás jelensége statisztikailag sikeres elhelyezkedésnek számít, miközben hosszabb távon nem tekinthető kedvezőnek. A prekárius foglalkoztatás arányának beépítése a mutatók közé pontosabb képet adna a szakképzés valódi eredményességéről.

Ezzel szorosan összefügg a képzési struktúra és a munkaerőpiaci kapcsolatok minőségének kérdése. A duális képzés előnye akkor érvényesül igazán, ha a képzőhelyek megfelelő minőségű gyakorlati képzést biztosítanak. A vállalati mentorok pedagógiai felkészültsége – amint arra Angler és Bihari (2019) rámutatnak – gyakran hiányos, ami korlátozza a pályaszocializáció hatékonyságát. A duális képzési helyek akkreditációs rendszerének kiegészítése a képzési partnerek pedagógiai felkészültségét értékelő kritériumokkal hozzájárulhat ahhoz, hogy a duális képzés ne csupán a foglalkoztatási esélyeket növelje, hanem a szakmai identitás fejlődését is támogassa.

Összegzés

A szakképzés minőségének és eredményességének megítélése nem szűkíthető le a foglalkoztatottsági mutatókra. A munkaerőpiaci átlépés akkor tekinthető igazán sikeresnek, ha a fiatal stabil, kiszámítható és szakmailag értelmes pozícióba kerül. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy ezt a folyamatot elsősorban a képzés strukturális jellemzői – a duális képzés jelenléte, az iskolatípus, az ágazati sajátosságok – jelzik előre, és a szakképzés bizonyos mértékig képes kompenzálni a kedvezőtlen családi hátteret. Az EQAVET keretrendszerének szellemében a minőségbiztosítás feladata, hogy ezeket az összefüggéseket a visszacsatolás és a fejlesztés szolgálatába állítsa: a pályakövetési indikátorok bővítésével, a képzőhelyek minőségének tudatos fejlesztésével. A szakképzés így nem csupán a munkaerőpiacra való belépést segítheti elő, hanem a fenntartható, méltányos életpályák kialakulásához is hozzájárulhat.

A cikket Czirfusz Dóra, NRP szakértő készítette a XXVIII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián elhangzott előadása alapján.

A szakképzésből kilépő fiatalok munkaerőpiaci sikerességének prediktorai

A munkaerőpiaci siker formálódása már az iskolában elkezdődik

Mitől lesz sikeres egy fiatal a munkaerőpiacon? A kérdésre elsőként valószínűleg a biztos munkahelyet, a megfelelő keresetet vagy a szakmai végzettség hasznosítását említenénk. A sikeres pályakezdés azonban ennél összetettebb jelenség: nemcsak az számít, hogy valaki el tud-e helyezkedni, hanem az is, hogy milyen lehetőségekkel indul, mennyire elégedett a munkájával, és hogyan találja meg benne saját szakmai elképzeléseit.

A szakképzésből kilépő fiatalok munkaerőpiaci sikerességét számos tényező alakítja. A családi háttér, a képzési út, a szakmai elköteleződés, a területi munkaerőpiaci lehetőségek és a megszerzett munkahelyi tapasztalatok egyaránt árnyalhatják a pályakezdés alakulását. Ezek a tényezők azonban nem feltétlenül azonos módon hatnak az elhelyezkedésre, a keresetekre és a munkával való elégedettségre.

Hogyan vizsgálható a munkaerőpiaci sikeresség? – Röviden a módszertanról

A kutatás a Szakképzési Pályakövetési Rendszer több adatforrására épült. A tanulói kérdőíves adatfelvétel a szakképzésben részt vevők pályaterveiről, szakmai elköteleződéséről, iskolai tapasztalatairól és sikerértelmezéséről adott képet. Ezt egészítette ki az adatintegrációs modul, amely az NSZFH, a NAV, az Oktatási Hivatal és más állami nyilvántartások adatainak összekapcsolásával teszi lehetővé a végzettek munkaerőpiaci helyzetének vizsgálatát. A harmadik adatforrás a szakképzésből már kilépett fiatalok utánkövető kérdőíve. A három adatforrás együttes használata lehetővé teszi az objektív és szubjektív sikertényezők együttes vizsgálatát.

Az elemzés a 2022/2023-as tanévben végzett szakképzésben tanulókra terjedt ki, és a 2023. szeptemberi munkaerőpiaci jelenlétükről adott képet. A kutatás során leíró statisztikai elemzések és többváltozós regressziós modellek segítségével azt vizsgálhatjuk, hogy az egyes háttér-, képzési és munkaerőpiaci tényezők milyen összefüggést mutatnak a különböző sikerességi mutatókkal. Fontos hangsúlyozni, hogy az elemzések statisztikai összefüggéseket és előrejelző tényezőket tárnak fel, nem pedig önmagukban bizonyítanak ok-okozati kapcsolatokat.

Mit jelent a siker a fiatalok számára?

A munkaerőpiaci sikerességet gyakran olyan, viszonylag könnyen mérhető mutatókkal írjuk le, mint az elhelyezkedés vagy a kereset. Ezek mellett azonban fontos kérdés az is, hogy maguk a fiatalok mit tartanak sikernek. A kutatás ezért elkülönítette a siker objektív és szubjektív dimenzióját. Az előbbihez a külső, mérhető eredmények kapcsolódnak, míg az utóbbi a munka megélését, az elégedettséget és a személyes kiteljesedést helyezi előtérbe.

Az eredmények alapján a két dimenzió egyaránt fontos a szakképzésben tanulók számára. A szubjektív sikerhez kapcsolódó állítások átlagos értékelése 4,42 volt az ötfokú skálán, míg az objektív szempontoké 4,18. A különbség statisztikailag kimutatható, de a hatásméret alapján nem tekinthető nagynak. Vagyis nem arról van szó, hogy a fiatalok számára a külső eredmények jelentéktelenné válnának: inkább az látszik, hogy a siker értelmezésében a munka személyes megélése legalább ilyen fontos.

A szubjektív szempontok közül a munka élvezete kapta a legmagasabb értékelést (4,55), míg az objektív dimenzióban a munka és a magánélet egyensúlya bizonyult kiemelkedőnek (4,31). Ez különösen fontos üzenet a szakképzés számára: a fiatalok nem pusztán munkához szeretnének jutni, hanem olyan munkát keresnek, amelyet örömmel végezhetnek, és amely összeegyeztethető az életük más területeivel is.

A sikerpercepcióval kapcsolatos elemzések azt is megmutatták, hogy az iskolai elégedettség és a szakmai elköteleződés a későbbi siker megítélésével is összefügg. Az iskolai tapasztalatok tehát nemcsak a jövőre vonatkozó tervek kialakításában, hanem abban is szerepet játszhatnak, hogy a fiatalok milyen elvárásokat fogalmaznak meg saját munkaerőpiaci pályájukkal kapcsolatban.

Tervek, motivációk és iskolai tapasztalatok

A munkaerőpiaci sikeresség vizsgálatakor érdemes már a képzés időszakára is figyelmet fordítani. A fiatalok jövőre vonatkozó elképzelései, a szakmájuk iránti elköteleződésük és az iskolai tapasztalataik ugyanis fontos kiindulópontot jelentenek a későbbi pályaalakulás szempontjából. Nem mindegy például, hogy valaki már a képzés idején határozott elképzelésekkel rendelkezik a továbbtanulásról vagy a munkába állásról, esetleg bizonytalan abban, merre induljon tovább.

A kutatás eredményei szerint a továbbtanulási tervek szorosan összefüggnek a családi háttérrel és az iskolatípussal. A felsőfokú végzettségű szülők gyermekei körében a továbbtanulást tervezők aránya 49,3 százalék volt, míg az alacsonyabb végzettségű szülők gyermekeinél ez az arány 31,2 százalékot tett ki. Az iskolatípusok között szintén jelentős különbségek rajzolódtak ki: a technikumban tanulók 42,2 százaléka tervezte a továbbtanulást, míg a szakképző iskolások körében a közvetlen munkavállalás volt a legjellemzőbb terv (48,6 százalék). A technikumi tanulók több mint ötöde (22,1 százaléka) a tanulás és a munkavállalás kombinálásával számolt.

A családi háttér és az iskolatípus összefüggéseit együtt vizsgálva az is láthatóvá vált, hogy a kedvezőbb családi háttér mérsékli, de nem szünteti meg az iskolatípus szerinti különbségeket. Az alacsonyabb végzettségű szülők gyermekeinél a szakképző iskolások körében a munkavállalás, a technikumi tanulóknál pedig a továbbtanulás volt a meghatározó terv. A felsőfokú végzettségű szülők gyermekeinél ugyancsak megmaradt a különbség: a technikumba járók 52,9 százaléka tervezett továbbtanulást, szemben a szakképző iskolások 22,9 százalékával. Mindez arra utal, hogy az iskolatípus nem pusztán képzési lehetőségeket, hanem eltérő továbbtanulási és munkaerőpiaci perspektívákat is jelenthet.

A jövőkép határozottságában ugyanakkor az iskolai tapasztalatok és a szakmához való viszony is fontos szerepet kapnak. A logisztikus regressziós modellben a szakmai elköteleződés bizonyult a legerősebb előrejelző tényezőnek, ezt követte az iskolai elégedettség, majd az iskolatípus. Az eredmények alapján az alacsonyabb szakmai elköteleződés és az iskolával való kisebb elégedettség nagyobb jövőképbeli bizonytalansággal járt együtt. Fontos ugyanakkor, hogy a modell magyarázóereje alacsony volt, vagyis a jövőkép határozottságát számos, a vizsgálatban nem szereplő tényező is alakíthatja.

Az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a pályakezdésre való felkészülés nem kizárólag a tanulók hozott társadalmi helyzetén múlik. Bár a családi háttér és az iskolatípus jelentősen különböző továbbtanulási és munkavállalási tervekkel jár együtt, a szakmai elköteleződés és az iskolai tapasztalatok szintén fontosak abban, hogy a fiatalok milyen elképzelésekkel tekintenek a jövőjükre.

A munkával való elégedettség túlmutat a fizetésen

A munkával való elégedettség vizsgálata tovább árnyalja a munkaerőpiaci siker képét. A regressziós modellben a nettó kereset nem bizonyult a munkával való elégedettség önálló előrejelzőjének, miközben az élettel való általános elégedettség és a szakképzés során megszerzett tudás munkában történő hasznosíthatósága pozitív összefüggést mutatott vele. A modell magyarázóereje ugyanakkor alacsony volt.

Az eredmény arra utal, hogy a munkával való elégedettség nem vezethető vissza kizárólag a jövedelemre: a munka tartalma, a tanultak hasznosíthatósága és az egyén általános jólléte is fontos szerepet játszhat benne. A szakképzés eredményességének megítélésekor ezért az elhelyezkedés és a kereset mellett a munka megélését is érdemes figyelembe venni.

A családi háttér vagy a képzés számít inkább?

Az elemzés egy további fontos kérdése az volt, hogy a munkaerőpiaci kimenetek alakulásában mekkora szerepet játszik a családi háttér, és mekkorát a képzés jellemzői. A kérdés azért lényeges, mert a szakképzésben tanulók társadalmi háttere és képzési útja között szoros összefüggések lehetnek, így nem magától értetődő, hogy a későbbi munkaerőpiaci különbségek mely tényezőkhöz kapcsolódnak erősebben.

Az aggregált elemzés eredményei szerint a képzési jellemzők önmagukban nagyobb magyarázóerővel bírtak mind a foglalkoztatottság, mind a keresetek területi és ágazati különbségeinek alakulásában, mint a családi háttér mutatói. A foglalkoztatottság esetében a képzési jellemzőkre épülő modell magyarázóereje 73,8 százalék, a családi háttéré 24,7 százalék volt. A keresetek esetében ezek az értékek 36,7 és 4,7 százalékot tettek ki.

Az eredmények alapján tehát a családi háttér nem minden munkaerőpiaci kimenet esetében azonos módon érvényesül. A foglalkoztatottság alakulásában elsősorban a képzési út és a képzés szerkezeti jellemzői mutatkoztak meghatározónak, míg a kereseti különbségek esetében a családi háttér – különösen a szülők iskolai végzettsége – a képzési jellemzőkkel együtt fontos magyarázó tényezőnek bizonyult.

Ezeket az eredményeket ugyanakkor körültekintően kell értelmezni: az elemzés aggregált, területi és ágazati csoportokra vonatkozó adatokkal dolgozott, ezért nem alkalmas arra, hogy az egyes fiatalok egyéni életútjára közvetlen következtetéseket vonjunk le belőle. Arra viszont rámutat, hogy a munkaerőpiaci különbségek megértéséhez a családi háttér és a képzési jellemzők együttes vizsgálata szükséges.

Összegzés: többféle út vezethet a sikerhez

A kutatás eredményei alapján a szakképzésből kilépő fiatalok munkaerőpiaci sikeressége többdimenziós jelenség. A sikeres pályakezdés nem csupán az elhelyezkedésen vagy a kereseten múlik: fontos szerepet játszik az is, hogy a fiatalok mennyire elkötelezettek a választott szakmájuk iránt, milyen tapasztalatokat szereznek az iskolában, és mennyire elégedettek későbbi munkájukkal.

Az eredmények arra is figyelmeztetnek, hogy nincs egyetlen olyan képzési vagy társadalmi tényező, amely a munkaerőpiaci siker valamennyi dimenzióját azonos módon magyarázná. A duális képzés például kedvező összefüggést mutatott az elhelyezkedéssel, de ez nem jelentett automatikusan magasabb keresetet vagy nagyobb munkával való elégedettséget. Az iskolai elégedettség és a szakmai elköteleződés pedig már a képzés ideje alatt hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok határozottabb jövőképpel rendelkezzenek.

Mindez a gyakorlat számára is fontos üzeneteket hordoz. A pályaorientációnak már a szakképzésbe lépés előtt meg kell erősödnie, a képzés során pedig érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a szakmai identitás és a hasznosítható tudás fejlesztésére.

A szakképzés eredményességének megítélésekor a valódi kérdés tehát nemcsak az, hogy a fiatalok munkába állnak-e, hanem az is, hogy milyen munkaerőpiaci pozícióba kerülnek, hogyan tudják hasznosítani a megszerzett tudásukat, és mennyire találnak olyan munkát, amelyben hosszabb távon is sikeresnek érezhetik magukat.

A cikket Czirfusz Dóra, NRP szakértő készítette a XXVI. Országos Neveléstudományi Konferencián elhangzott előadása alapján.

Helyet adni a sokféleségnek – Az inklúzió és az Erasmus+ szerepe webinárium

2026. október 15-én került sor a Helyet adni a sokféleségnek – Az inklúzió és az Erasmus+ szerepe webináriumra, amelynek célja a résztvevők szemléletének erősítése az inklúzió és a méltányosság területén. A program ezen kívül gyakorlati segítséget is nyújtott ahhoz, hogy az Erasmus+ programokban minél szélesebb körben és sikeresebben vonhassák be a különböző hátterű és szükségletű tanulókat.

 

Marton József: Inkluzív iskola és inkluzív tanulási környezet

Az előadás során több inklúzióhoz kapcsolódó fogalom is tisztázásra került.

Az integráció során a tanuló alkalmazkodik a rendszerhez, az inklúziónál a tanulási környezet alkalmazkodik a tanulók sokféleségéhez. A probléma a tanuló és a környezet közötti akadályban keresendő, nem magában a tanulóban.

Az inklúzió (hozzáférés, méltányosság, részvétel) és a kiválóság (magas minőség, kompetenciák, eredményesség) nem versengő célok, hanem együtt biztosítanak fejlődési lehetőséget mindenki számára. Az inklúzió nem jár a követelmények csökkentésével. Ez az inkluzív kiválóság.

A lehetséges akadályok listáját a teljesség igénye nélkül az Erasmus+ program páyázati útmutatója is tartalmazza, amely magyar nyelven is letölthető. Ezek az akadályok a tanulói életút során megjelenhetnek a bejutásnál, a tanulásnál, a gyakorlati képzésnél, az értékelésnél, a mobilitásnál, a végzettségnél és a munkaerőpiacon is.

Az egyenlőség (Equality) azonos hozzáférést és diszkriminációmentességet jelent mindenki számára. A méltányosság (Equity) az erőforrások és intézkedések igazítása az egyéni szükségletekhez az esélyegyenlőségért. Az inkluzív oktatásban nem a célt változtatjuk meg, hanem az oda vezető utat tesszük hozzáférhetővé. Az inkluzív iskolában a tanulói sokféleség nem kivétel, hanem kiindulópont, jellemzői a következők:

  • Tanulóközpontúság (mentorálás, közösség, támogató értékelés, Egyetemes tanulási tervezés – Universal Design for Learning).
  • Befogadó intézményi szemlélet (az egész intézményre kiterjedő működés).
  • Differenciálás és egyéni tanulási utak (eltérhet a tanulás üteme, módszere, a tananyag megközelítése, a támogatás intenzitása és az értékelés módja is).
  • Kérdésközpontú pedagógia (mit tanult meg a tanuló, és mire van még szüksége a továbblépéshez?)

A sikeresség ellenőrzéséhez az alábbbi kérdéseket tudjuk feltenni:

  • Hozzáfért?
  • Részt tudott venni?
  • Megkapta a szükséges támogatást?
  • Sikeressé tudott válni?

 

Braun Péter: Inklúzió az iskolai gyakorlatban

Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskola (kb. 400 fő) küldetése, hogy egyenlő hozzáférést biztosítson minden tanuló számára. Ahogy iskolájuk névadója írta:

Mint inkluzív iskola, az alábbiak jellemzők rájuk:

  • Személyre szabott tanulási utak és differenciálás: A tanórai heterogenitás kezelése élményszerű tanulással, kooperatív technikákkal és digitális támogatással.
  • Felzárkóztatás és esélyteremtés: SNI (Sajátos nevelési igényű) és BTMN (Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő) tanulókat ellátják. Hátránykompenzációs délutáni foglalkozásokat tartanak, esélyteremtő pályázataik vannak, valamint életvezetési és gyakorlati ismereteket adnak át. Szorosan együttműködnek a családokkal, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Szociálpedagógia tanszékével és tanodákkal.
  • Komplex Alapprogram: DFHT (Dinamikus Formáló Helyzetteremtő Tanulás) és komplex órákat alkalmaznak. 5 alprogramjuk van, az órák ráhangolódással kezdődnek, és a „Te órád” koncepció keretében a gyerekek választják a foglalkozást.
  • Tehetséggondozás és képességkibontakoztatás: A szakköri kínálatuk sokszínű. Van emelt óraszámú és szintű oktatásuk, komplex tehetséggondozó műhelyeik és több sportolási lehetőséget is biztosítanak.
  • Jó gyakorlatok és innovációk: Fontos számukra a hagyományápolás, témaheteket, projektnapokat, valamint 3 hetet meghaladó projekteket tartanak, közösségi programokat szerveznek. Létrehozták a „Péterkei értéktárat”.

Az iskola elkötelezettségét és értékeit az alábbi címek és elismerések is tanúsítják.

 

Rozmán Éva: Hogyan tehetjük inkluzívabbá az Erasmus+ mobilitást?

Az előadás azzal a kérdéssel kezdődött, hogy ha holnap Erasmus+ mobilitásra indulna az iskola, kik azok a tanulók vagy kollégák, akik biztosan kimaradnának belőle? Az előadó az alábbi akadályokat azonosította, amelyek nagyon hasonlítanak a cikk elején bemutatott Erasmus+ program páyázati útmutatójában említettekhez..

Az iskola a mobilitással kapcsolatos információkat eljuttathatja minden családhoz, tudatosan keresheti a kevésbé látható tanulókat. Fontos, hogy nem csak az nyelvtudást kell fejleszteni, hanem az önbizalmat is. Nagy segítséget jelenthet a mentoráló és támogató háló építése és az Erasmus+ inklúziós támogatásainak igénybevétele.

A tudatos választás során olyan tanulókat is meg lehet keresni, akik ritkán jelentkeznek, csendesebbek, kevésbé magabiztosak. Teret kell adni a felkészítésnek, amely magában foglalhatja a nyelvi mentorálást, a kulturális felkészítést, a korábbi résztvevők bevonását és a szülői tájékoztatókat.

Az inkluzív mobilitással nem csupán a résztvevő fejlődik, hanem az iskola is. Nyitottabbá válik a közösség, erősebb lesz a befogadó kultúra, kevesebb kirekesztődés történik, a tanulók motiváltabbá válnak.

 

A webinárium befejező részében Braun Péter a jó gyakorlatok részben az Erasmus+ programot stratégiai lehetőségként említette a világ megnyitására a térség tanulói előtt. A céljuk, hogy a kevesebb lehetőséggel rendelkező tanulók  egyenrangú csapattagként vehessenek részt a mobilitásban. Ehhez fizikai és kognitív akadálymentesítést végeztek. A kiválasztási szabályzatot átláthatóvá tették, bevontak gyógy- és fejlesztőpedagógusokat, utazási forgatókönyvekkel dolgoztak és blended mobilitást is alkalmaztak. Fókuszba helyezték a piacképes zöld és digitális kézségeket a külföldi vállalatoknál és használják az Europass Mobilitási Igazolványt.

A roma tanulóknál hangsúlyt fektettek a kulturális büszkeségre és identitásmegőrzésre, valamint a személyes kapcsolattartásra és a szülői edukációra. A diákmentor-program során fontos szerepet kapott a kortárssegítés, így a hazatérő diákok résztvevőkből tudásmegosztókká váltak.

Különböző mentális jóllétet támogató kezdeményezéseik vannak, mint a stresszkezelés, konfliktusmegelőzés, erőszakmentes kommunikáció, a bullying és a cyberbullying megelőzése.

A tapasztalatokat beépítik az alapdokumentumokba, papírmentes projektmenedzsmentre, zöld utazásra, fenntarthatóságra törekszenek, valamint horizontális és vertikális tudásmegosztásra, a jó gyakorlatok multiplikációjára.

A webinárium végén a résztvevők azon gondolkodhattak, hogy mi az az egy dolog, amit kiemelnének az elhangzottakból és már másnaptól fel tudnák használni a munkájukban.

A készségekért létrejött partnerségek – Hidak építése a szektorok között webinárium

Az Oktatási Innovációs Közösség (Community for Educational Innovation) webináriumainak célja, hogy az oktatás, a kutatás, az ipar, a civil társadalom és a közszféra érintettjeinek összehozásával jó gyakorlatokat osszanak meg és megvitassák az oktatási innovációkat. Az események a stratégiai kompetenciafejlesztésre összpontosítanak, igazodva az Európai Bizottság Készségek uniójáról szóló közleményéhez.
Az „Élethosszig tartó tanulás az innovatív munkaerőért” program keretében került megrendezésre 2026. október 14-én „A készségekért létrejött partnerségek – Hidak építése a szektorok között” webinárium.

A készségek központi szerepet játszanak Európa versenyképességében, ellenálló képességében, valamint abban, hogy miként tud reagálni a gazdasági és technológiai változásokra.

Az egyének és a munkaerőpiac által igényelt készségek fejlesztése összehangolt fellépést igényel az oktatási és képzési szolgáltatók, a munkáltatók, a szociális partnerek, a hatóságok és más regionális szereplők részéről.

A készségpartnerségek uniós szakpolitikai kerete

Az Európai Készségfejlesztési Program (2020) első kiemelt intézkedéseként indította el a Készségek Paktumát (Pact for Skills). A Paktum egy közös elkötelezettségi modellt biztosít a készségfejlesztéshez:

  • az élethosszig tartó tanulás kultúrájának előmozdítása mindenki számára,
  • erős készségpartnerségek kiépítése,
  • a készségkínálat és -kereslet nyomon követése,
  • a készségigények előrejelzése, valamint
  • a diszkrimináció elleni küzdelem, a nemek közötti egyenlőség és az egyenlő esélyek biztosítása.

A Szociális Jogok Európai Pillérének Akcióterve (2021) azt a fő uniós célt tűzte ki, hogy 2030-ra a felnőttek legalább 60%-a vegyen részt képzésben minden évben.
A Készségek Uniója (Union of Skills, 2025) biztosítja a jelenlegi átfogó uniós stratégiát az oktatás, a képzés és az élethosszig tartó tanulás megerősítésére.

Egyéb releváns uniós keretek és eszközök:

Partnerségek a gyakorlatban

A készségpartnerségek összehozzák az érintetteket, hogy kollektíven lépjenek fel a készségfejlesztés érdekében. A partnerségek terjedelme és összetétele az adott szektortól, területtől és célkitűzésektől függően változik. Három formája különösen releváns.

A hatékony partnerségekhez világos célokra, szerepekre és olyan irányítási elrendezésekre van szükség, amelyek tükrözik a különböző partnerek hozzájárulását. A tartós elköteleződés a közös prioritások azonosításán és az eltérő igényekkel, kapacitásokkal rendelkező szervezetek közötti együttműködés fenntartásán is múlik.
A partnerségeknek az egyes projekteken vagy finanszírozási ciklusokon túl is fenntarthatónak kell maradniuk. Ez hosszú távú tervezést, megfelelő erőforrásokat, valamint az együttműködés fenntartását és skálázását szolgáló megállapodásokat igényel.

Kihívások az oktatási és képzési szolgáltatók, valamint a munkáltatók számára

A Készségek Paktuma 2025-ös éves felméréséből és az Egyetem–Vállalat együttműködésről szóló bizottsági kutatásokból származó bizonyítékok visszatérő kihívásokra mutatnak rá a készségpartnerségek kiépítése és fenntartása terén:

  • Korlátozott kapacitás az elköteleződésre: A partnerségek a szervezetek alaptevékenységei mellett munkatársi időt, koordinációt és pénzügyi erőforrásokat igényelnek. Az erőforrás-korlátok ezért korlátozhatják mind a részvételt, mind a közös munka terjedelmét.
  • Eltérő prioritások és munkaritmus: Az oktatási és képzési szolgáltatók, valamint a vállalkozások eltérő célok, döntéhozatali folyamatok és időkeretek szerint működnek, ami megnehezítheti a prioritásokban való megállapodást és az együttműködés fenntartását.
  • A készségigények átültetése a képzési kínálatba: A készségigények azonosítása csak az első lépés; a partnereknek ezt az információt releváns tantervekké, képzésekké és egyéb oktatási válaszokká is át kell alakítaniuk. A stratégiai információk terén mutatkozó hiányosságok megnehezíthetik ezt a folyamatot.
  • Egyenetlen kapacitás a munkáltatók között: A kisebb vállalkozásoknak kevesebb idejük, személyzetük és szervezeti kapacitásuk lehet a szakmai gyakorlatokban, közös projektekben vagy az együttműködés más formáiban való részvételre, ami a közvetítői támogatást különösen fontossá teszi.
  • Az együttműködés fenntartása az idő múlásával: A hosszú távú partnerségek a folyamatos elkötelezettségen, a megfelelő erőforrásokon és az olyan szervezetek közötti összehangoláson múlnak, amelyek prioritásai eltérő ütemben változhatnak.

A készségekért létrejött partnerségek – Hidak építése a szektorok között webinárium

A készségekért létrejött partnerségek – Hidak építése a szektorok között webinárium (Partnerships for Skills – Building Bridges Across Sectors) azt vizsgálta, hogy az oktatás, az ipar és más szektorok közötti partnerségek miként építhetnek erősebb készség-ökoszisztémákat, és hogyan készülhetnek fel a jövőbeli munkaerő-szükségletekre.

  • Hogyan tudják az európai és ágazati partnerségek a készségigényeket összehangolt fellépéssé alakítani az országok és iparágak között?
  • Mi teszi a készségpartnerségeket hatékonnyá és fenntarthatóvá, különösen akkor, ha a partnerek eltérő szerepekkel, prioritásokkal és kapacitásokkal rendelkeznek?
  • Hogyan tudnak az egyetemek és a vállalkozások intézményi szinten együttműködni annak érdekében, hogy felkészítsék a tanulókat a munkába álláshoz szükséges kompetenciákra?

 

Eva Revilla: Az európai munkaerő készségeinek erősítése: A Készségek Paktuma és annak partnerségei

A témához kapcsolódóan készült az Útmutató kézikönyv: a szakképzési partnerségek bevezetése és kialakítása kiadvány.
Egy sikeres készségfejlesztési partnerség kiépítéséhez az alábbi kulcskészletekre és elemekre van szükség.

A Készségek paktumának partnerségi szintjei az alábbiakban láthatóak.

A Paktum finanszírozási és szakképzési eszközei a következők:

 

Nathalie Richet: A készségigényektől a gyakorlati lépésekig: megújuló energiával kapcsolatos készségfejlesztési partnerség

Az előadás a megújuló energia szektor készségfejlesztési partnerségének tapasztalatait mutatta be.
A megújuló energia szektorban tapasztalható készség hiányosságok közvetlenül akadályozzák a technológiák elterjedését és az Európai Unió éghajlatpolitikai céljainak elérését. E közös kihívásra válaszul jött létre a megújuló energiás nagyléptékű partnerség (Large scale partnership on renewable energy skills).

A kezdeményezésben 26 szervezet vesz részt, amelyek az ökoszisztéma egymást kiegészítő területeit képviselik. Fő feladatuk a készségekkel kapcsolatos információk, a közös prioritások és a kollektív fellépés összekapcsolása.

2022–2024: A közös aggodalomtól a szektorszintű partnerségig

Az Európai Bizottság Energetikai Főigazgatósága (DG ENER) és több brüsszeli székhelyű szövetség közötti többhónapos egyeztetés során vált nyilvánvalóvá a közös problémajelenlét.
A készségbeli kihívásokért egyetlen szereplő sem tehető egyedül felelőssé. Bár a probléma közös, az információk és a felelősségi körök elaprózottak. A teljes képet egyetlen szereplő sem képes átlátni, ezért volt szükség a közös koordinációra és a munkacsoportok létrehozására. Nyilatkozatuk fő üzenete: a töredékes tudást kollektív cselekvéssé kell alakítani.

2024-től napjainkig zajlik a prioritások gyakorlatba ültetése

A RESkill Alliance egy Erasmus+ Blueprint projekt, amely támogatja a megújuló energiás készségpartnerséget, valamint a szektorális készségigényeket stratégiai információkká, átfogó stratégiává, képzési anyagokká és tanúsítási keretrendszerré alakítja át.

A partnerség kulcsfontosságú szerepe, hogy áthidalja az iparág és az oktatási/képzési szféra közötti kommunikációs szakadékot. Az iparág által azonosított igény önmagában még nem jelent képzési megoldást, a folyamatnak különböző lépcsőfokokon kell keresztülmennie.

Az EU stratégiai (EU Blueprint) megközelítésében a képzési modell széles körű és egyszerű adaptálhatóságát biztosítják:

  • az újrafelhasználható források és eszközök;
  • az alkalmazkodás a különböző szektorális és nemzeti kontextusokhoz;
  • valamint az olyan partnerségek és hálózatok, amelyek támogatják a terjesztést és az átvételt.

 

Nelly Narges Karimi: A hallgatók felkészítése a munka világára: Jövőbeli kompetenciák építése egyetemi–ipari együttműködésen keresztül

Az utolsó előadásban a norvég Stavanger Egyetem jó gyakorlatát osztotta meg az InGenious program vezetője. Az InGenious program (magyarul: leleményes, ötletes) a Stavangeri Egyetem (University of Stavanger – UiS) innovatív kezdeményezése, amelynek célja, hogy áthidalja a szakadékot az akadémiai szféra és az ipar/üzleti élet között. A program felkészíti a hallgatókat a jövő munkaerőpiaci kihívásaira, különös tekintettel a fenntarthatóságra és a zöld átmenetre.
A program 2020-2026. közötti időszakában 900 hallgató vett részt és 35 nemzet képviseltette magát 65 projektben, 18 szakterületen.

A program az oktatásbeli innovációra és a fenntarthatóságra épül:

  • Esettanulmányok, szemináriumok, workshopok, vállalati látogatások és mentorálás révén a hallgatók a gyakorlatban alkalmazzák tudásukat.
  • Segítik a hallgatókat abban, hogy a zöld átmenet aktív formálóivá és vezetőivé váljanak.
  • Az ipari szereplők friss tehetségekhez, új perspektívákhoz és az egyetemi kutatási tudáshoz férnek hozzá, miközben aktívan alakítják a jövő oktatási folyamatait.

Az InGenious program egy folyamatos körfolyamatot biztosít az egyetem és a külső partnerek között.

Az InGenious összekötőként és katalizátorként működik: megérti az igényeket, összehangolja az elvárásokat és közösen tervezi meg az oktatást. A közös értékteremtéssel olyan oktatási ajánlat jön létre, amely az oktatóknak releváns, a hallgatóknak értékes, a külső partnereknek pedig hasznos.

Az oktatók vonzó, lényeges tantárgyakat és a szakmai gyakorlathoz kapcsolódó tanulási élményeket nyújtanak. A hallgatók kapcsolatot építenek a munka világával, elérik a jövőbeli munkáltatókat, valamint karrierépítő készségeket szereznek. A külső érintettek hozzáférnek a jövő tehetségeihez, új látásmódot kapnak a valós problémákra, és releváns kompetenciákkal rendelkező munkaerőt képezhetnek.

A program során a hallgatók 4 fő területen szerezhetnek gyakorlati tapasztalatot.

Kiemelt rendezvényeik közé tartoznak például a Tudomány és ipar napja, amely egy találkozási pont az ipari és az egyetemi szereplők számára új együttműködések felfedezésére, valamint az 5 napos tematikus nyári egyetemek. A hallgatók, kutatók és az ipar szakemberei együtt tanulnak, előadásokon és workshopokon vesznek részt, hálózatot építenek.

Az egyetem-ipar együttműködésben kihívások és lehetőségek is vannak.

 

Az „Élethosszig tartó tanulás az innovatív munkaerőért” program további webináriumai:

Tanuló közösségek és Ökoszisztémák konferencia

2026. szeptember 24-25-én Pécsen került megrendezésre a 20. PASCAL megfigyelőközpont – Tanuló közösségek és Ökoszisztémák konferencia.

A PASCAL Nemzetközi megfigyelőközpont (PASCAL International Observatory) 2002 óta arra keresi a választ, hogy a helyszín, a társadalmi tőke és az egész életen át tartó tanulás hogyan ösztönzi a fenntartható gazdasági, a társadalmi és a kulturális megújulást. Ez összhangban van az ENSZ fentartható fejlődési céljaival és az UNESCO Tanulóváros Hálózatával (GNLC), főként azokkal, amelyek a minőségi oktatásra, a fenntartható közösségekre és az éghajlatváltozás elleni fellépésre fókuszálnak.

Kép forrása: Wikipédia

A konferencia helyszíne nem véletlen, hiszen jelenleg két magyarországi tagja van a Tanulóváros Hálózatnak: Szombathely és Pécs.
Pécs a Pécsi Tudományegyetem közreműködésével az elsők között csatlakozott a kezdeményezéshez, és a közösség-alapú tanulási programjaiért, valamint a Pécsi Tanuló Város Fesztivál megszervezéséért 2017-ben elnyerte az UNESCO Globális Tanuló Város Díját is.

Az UNESCO meghatározása szerint egy tanulóváros aktívan tesz a következő célokért:

  • Erőforrások mozgósítása: Minden szektort (cégek, civil szervezetek, oktatási intézmények) összekapcsol, hogy az alapfokú oktatástól a felsőoktatásig mindenki számára elérhetővé tegye a fejlődést.
  • Közösségi tanulás: Feléleszti és támogatja a tanulást a családokban és a helyi kisközösségekben.
  • Munkahelyi fejlődés: Megkönnyíti és ösztönzi a tanulást a munkahelyeken is (átképzések, modern technológiák használata).
  • Inklúzió és fenntarthatóság: A megszerzett tudást a társadalmi felzárkóztatásra, a gazdasági virágzásra és a környezeti fenntarthatóságra (pl. klímavédelem) fordítja.

A koncepció nemcsak elmélet, hanem kézzelfogható előnyökkel jár a város polgárai számára:

  • Elérhetőbbé válnak az ingyenes vagy kedvezményes képzések, workshopok és kulturális események.
  • Erősödik a helyi identitás és összetartozás a közösségi programokon keresztül.
  • Nő a város gazdasági versenyképessége, mivel a helyi munkaerő könnyebben alkalmazkodik a változó piaci igényekhez.

A Tanuló közösségek és Ökoszisztémák konferencia kutatókat, gyakorlati szakembereket, döntéshozókat és közösségi vezetőket várt annak feltárására, hogyan kapcsolódik össze az egész életen át tartó tanulás, a fenntarthatóság, a kreativitás és a jóllét (well-being) a lendületes városi ökoszisztémák formálásában.

A konferencia során az alábbi témák kerültek fókuszba:

1. A közösségvezérelt és generációk közötti egész életen át tartó tanulás (LLL) társadalmi előnyei

  • Hogyan ösztönzik a közösség által vezérelt tanulási kezdeményezések a befogadást, a méltányosságot és a társadalmi kohéziót?
  •  Hogyan ösztönzik a közösség által vezérelt tanulási kezdeményezések az innovációt a fenntartható és körforgásos gyakorlatok támogatása érdekében?
  • Milyen szerepet játszik a generációk közötti tanulás a rugalmasan ellenálló (reziliens) közösségek kiépítésében?

2. Oktatás a Fenntartható Fejlődésért (ESD)

  • Hogyan tudják a tanulóvárosok beágyazni a fenntarthatóságot a formális, nem-formális és informális oktatásba?
  • Melyek a hatékony modellek a fenntartható fejlődésre nevelés integrálására a városfejlesztésbe és a várospolitikába?

3. Gazdasági és digitális innováció a tanulóvárosokban (munkaalapú tanulási következményekkel)

  • Hogyan támogatják a digitális eszközök és platformok az egész életen át tartó tanulást és a munkaerőfejlesztést?
  • Milyen következményei vannak a mesterséges intelligenciának (AI), az automatizációnak és a digitális átalakulásnak a városi tanulási ökoszisztémákra nézve?

4. Teljes gőzzel előre a „STEAM” jegyében: A művészetek beemelése a STEM-be

  • Hogyan ösztönözheti a művészetek integrálása a STEM (természettudomány, technológia, mérnöki tudomány, matematika) oktatásba a kreativitást és az innovációt a városokban?
  • Milyen szerepet játszanak a kulturális intézmények és a kreatív iparágak a tanulóvárosokban?

5. Jóllét és kiteljesedés a tanulóvárosi terekben

  • Hogyan támogatják a tanulóvárosok a mentális egészséget, a jóllétet és az emberi kiteljesedést? Milyen szerepet játszik a kreativitás és az innováció az egészség és a jóllét előmozdításában?
  • Milyen kapcsolatok vannak a tanulás, a boldogság és az életminőség között a városi környezetben?

 

A tanulóváros koncepciója, a konferencia és az EQAVET szorosan összekapcsolódnak az egész életen át tartó tanulás minőségének és társadalmi hasznosulásának fejlesztésében. Míg a tanulóváros egy ökoszisztémát és keretrendszert biztosít a tanulás helyi szintű kiterjesztésére, addig az EQAVET a módszertant és minőségbiztosítást nyújtja ahhoz, hogy ez a képzés hatékony és mérhető legyen.

  • A tanulóvárosok rengeteg olyan képzést, workshopot és közösségi tanulási formát kínálnak, amelyek kívül esnek a klasszikus iskolarendszeren. Az EQAVET ciklus logikája (Tervezés ➔ Végrehajtás ➔ Értékelés ➔ Felülvizsgálat) és indikátorrendszere (például a képzésben résztvevők elégedettsége vagy a megszerzett készségek munkaerőpiaci relevanciája) tökéletesen alkalmazható a tanulóvárosi kezdeményezések hatékonyságának mérésére is.

  • A pécsi Pascal konferencia központi témája a tanulóvárosi ökoszisztémák virágzása a kreatív, körforgásos gazdaságban. Az EQAVET 2020 utáni megújított irányelvei kifejezetten előírják, hogy a szakképzésnek és a felnőttképzésnek reagálnia kell a zöld és digitális átállásra, a fenntarthatósági és környezeti szempontokra. A konferencia tudományos diskurzusa és a jó gyakorlatok bemutatása közvetlenül támogatták az EQAVET ezen stratégiai céljainak gyakorlati megvalósítását.
  • A tanulóvárosok sikere a helyi szereplők (egyetemek, mint a PTE, önkormányzatok, vállalatok és képzőközpontok) szoros együttműködésén múlik. Az EQAVET közös európai alapelvei és minőségi kritériumai biztosítják azt a kölcsönös bizalmat, amely lehetővé teszi, hogy a különböző szereplők által nyújtott képzések (legyen az egyetemi kurzus, szakképzési modul vagy vállalati tréning) kompatibilisek és elismertek legyenek az ökoszisztémán belül.
  • A Pécsi Tudományegyetemen megrendezett konferencia szakmai partnerei között ott volt az EPALE Magyarország is, amely a felnőttkori tanulás európai platformja. Mivel az EQAVET nemzeti referenciapontjai és az európai szintű szakértői értékelési (Peer Review) folyamatok a tudásmegosztásra épülnek, a konferencia tudományos szekciói és a pécsi tanulóvárosi kezdeményezések bemutatói közvetlen inputot adtak a minőségközpontú felnőtt- és szakképzési politikák fejlesztéséhez.

 

Webinárium: Aktív állampolgárság az iskolában – A társadalmi részvétel erősítése hazai és nemzetközi lehetőségekkel

A 2026. szeptember 17-én tartott Aktív állampolgárság az iskolában – A társadalmi részvétel erősítése hazai és nemzetközi lehetőségekkel webinárium célja az volt, hogy bemutassa, miként válhatnak a fiatalok aktív, tájékozott és felelős európai polgárokká az iskola falain belül és azokon kívül. Az Erasmus+ program egyik kiemelt prioritása a társadalmi részvétel, amely a kritikai gondolkodás, a médiatudatosság, valamint a demokratikus értékek (tolerancia, emberi jogok, fenntarthatóság) fejlesztését célozza.

Az állampolgári nevelés nem pusztán elméleti tudásátadást jelent, hanem kompetenciák, attitűdök és értékek fejlesztését. A bevonás elve szerint a „tanulóknak szervezünk” szemlélet helyett a „tanulókkal együtt szervezünk” megközelítésre van szükség, amelyben a tanuló véleményformáló, döntéshozó és kezdeményező.

A tanulói részvételnek több modellje is van. A Hart-modell – a részvétel létrája – rávilágít arra, hogy a formalitások (tokenizmus/látszatintézkedések) helyett a felnőtteknek és fiataloknak együtt, közös és értelmes projektekben kell dolgozniuk, amelynek célja a valódi döntéshozói szint elérése.

A Lundy-modell négy pillérre építve biztosítja a gyermekek jogát a véleménynyilvánításra és arra, hogy szavaiknak valós következménye és hatása legyen.

Az iskola falain belül és kívül is lehet kezdeményezni. A tanulókat be lehet vonni a helyi problémák felismerésébe, megoldásába.

  • A közösségi szolgálatból közösségi részvétel válhat.
  • Együtt lehet működni helyi intézményekkel, civil szervezetekkel, az önkormányzattal.
  • A szakmai képzés során a duális képzőhely és a helyi gazdasági/közösségi környezet is további bevonódásra nyújthat alkalmat.
  • A projektek, témanapok, demokráciajáték, vitaversenyek is jó eszközök a bevonódásra.

A helyi részvételtől el lehet jutni az európai részvételig, amelynek célja a nemzetközi együttműködésben való közös gondolkodás és döntéshozatal. A tanuló „résztvevőből” aktív együttműködő és kezdeményező lehet a nemzetközi térben, aki a tudást meg tudja osztani az iskolai közösség felé.
Az Erasmus+ mobilitási programok, valamint az eTwinning (a közös gondolkodás és cselekvés virtuális tere) jó lehetőséget nyújtanak az európai részvételre. Utóbbi a digitális térben való felelős jelenlétre is megtanít.

A webináriumon két intézményi jógyakorlattal ismerkedhettünk meg.

1. Közép-magyarországi Agrárszakképzési Centrum – Erasmus+ nagyköveti program

A 11 iskolát és mintegy 3000 tanulót felölelő centrum saját fejlesztésű nagyköveti programot hozott létre (amelyet Jean Monnet forrásokból is támogatnak), hogy a diákok hangját felerősítse és kiküszöbölje az elszigeteltséget.

Különböző tervékenységeken keresztül vonják be a diákjaikat, mint például 60 órás hibrid (blended) képzés, kommunikációs és karriertréning, angol nyelvi fejlesztés, parlamenti szimulációk, Európa Pont és brüsszeli tanulmányutak.

A tanulók a Hart-modell legfelső szintjeit érhetik el egy év alatt. Diáktól diáknak (Peer-to-peer) kommunikációval és egymás oktatásával (peer teaching), podcastekkel és digitális faliújságokkal adják át élményeiket társaiknak. A folyamatot olyan digitális platformok támogatják, mint az EU Learning Corner és az Európa Élményközpont.

2. Andrássy György Katolikus Közgazdasági Technikum – EU-ismeretek és „EU4U” Jean Monnet projekt

Az intézmény célja az európai állampolgári kompetenciák beépítése a mindennapi oktatásba („Európa mi vagyunk”).

  • Tantervi beépítés: Külön tanóra (EU és én), valamint a meglévő tantárgyakba (történelem, angol, gazdasági és jogi ismeretek, osztályfőnöki órák) integrált modulok és Padlet-projektek.
  • Tanórán kívüli és nemzetközi programok: Angol és magyar nyelvű vitaklub (Debate Club) a kritikai gondolkodás és érveléstechnika fejlesztésére; eTwinning és KA1 nemzetközi projektek (virtuális séták, online együttműködések osztrák, spanyol, olasz, holland diákokkal, brüsszeli intézménylátogatások).

Az alábbi két szófelhő a diákok EU-s ismereteit mutatja a bemenetnél és a kimenetnél.

A két jógyakorlat bemutatása után megismerkedhettünk egy diákkal, aki elmesélte, milyen tevékenységek során jutott el a nagykövetségig. Egy másik tanuló pedig az Európai zöld megállapodás közös projektben való részvételéről osztotta meg a tapasztalatait.

A webinárium végén az előadók az alábbi kulcsüzenetekkel búcsúztak:

  1. Az állampolgárság nem tantárgy, hanem kompetencia: Gyakorlati alkalmazást, kritikai gondolkodást és folyamatos párbeszédet igényel.
  2. Tanítás a részvétel élményén keresztül: A projektek, vitaklubok, szimulációk és közösségi programok éreztetik a diákokkal, hogy a véleményük számít.
  3. A befogadás az aktív állampolgárság alapja: Minden diák számára biztosítani kell a részvétel lehetőségét a közösségben, függetlenül származásától, társadalmi helyzetétől vagy képességeitől.

„Nem az a kérdés, hány programot szervez az iskola, hanem az, hogy hány olyan helyzetet teremt, ahol a tanulók valóban dönthetnek, kezdeményezhetnek, érvelhetnek, együttműködhetnek és hatással lehetnek a környezetükre.”

Munkaszerződéses tanulók külföldi szakmai gyakorlatának beszámítása és a tanulási eredmény alapú (munka)programok tervezése

Hogyan valósítható meg szabályosan, átláthatóan és a minőségbiztosítási elvek figyelembevételével az Erasmus+ mobilitás a duális képzésben? A 2026. szeptember 10-én rendezett szakmai webináriumon megismerhettük a jogszabályi kereteket, a beszámítási lehetőségeket és a tanulási eredmény alapú tervezés gyakorlatát.

A szakképzési rendszerek minőségbiztosításában (EQAVET) kulcsszerepet játszik a munkaalapú tanulás (WBL), az egyenlő hozzáférés biztosítása, valamint a tanulási eredmények mérhetősége és beszámíthatósága.
A szakképzési munkaszerződéssel rendelkező tanulók külföldi szakmai gyakorlata (Erasmus+ mobilitás) felvet bizonyos jogi, adminisztratív és szerkezetbeli kérdéseket. A webinárium célja az volt, hogy választ adjon ezekre a kihívásokra, segítsen a szereplőknek a jó gyakorlatok kialakításában, és támogatást nyújtson a minőségi mobilitási programok megvalósításához.

1. Jogszabályi feltételek

A szakképzés nemzetköziesítése terén a jogszabályi környezet jelentős mérföldkőhöz érkezett: 2020. szeptemberétől a szakképzési törvény jogszabályi szintre emelte a külföldi szakmai gyakorlat elfogadásának lehetőségét, amit a területi kereskedelmi és iparkamarák állásfoglalásai is támogatnak.

A legfontosabb szabályozási alapelvek:

  • Időtartam korlátja: A szakirányú oktatás külföldön történő teljesítésének időtartama nem haladhatja meg a szakirányú oktatás teljes időtartamának felét.
  • Munkaszerződés keretei: A szakképzési munkaszerződés köthető a teljes szakirányú oktatásra, vagy rövidebb határozott időtartamra (évente legfeljebb 2 alkalommal, egyenként 2–12 hétig, éves szinten maximum 12 hétre).
  • Esélyegyenlőség és átláthatóság: A külföldi szakmai gyakorlatra való kiválasztásnak átláthatónak és igazságosnak kell lennie. A szakképzési munkaszerződés megléte nem képezhet hátrányos megkülönböztetést a mobilitásban való részvételnél.

A webinárium Erasmus+ mentorai többször is hangsúlyozták, hogy a sikeres megvalósítás alapja a korai és folyamatos párbeszéd az intézményigazgató, a duális képzőhely/mentor, a nemzetközi koordinátor és a tanuló között.

2. A beszámítás és elszámolás 4 gyakorlati esete

A külföldi gyakorlat beszámíthatósága és pénzügyi elszámolása attól függ, hogy a külföldi képzőhely milyen jogi/szakmai kapcsolatban áll a hazai duális képzőhellyel és a szakképző intézménnyel.


További részletes iránymutatások a dualis.mkik.hu oldalon érhetők el.

3. Tanulási eredmény alapú tervezés és a dokumentumok

Az EQAVET elveivel összhangban a mobilitás nem csupán egy utazás, hanem egy tervezett, mérhető és értékelhető tanulási folyamat. Ennek kulcseleme a képzési és kimeneti követelményekre (KKK) épülő, tanulási eredmény alapú munkaprogram.

A webinárium során a sablondokumentumok is bemutatásra kerültek, amelyek az adminisztráció részei:

  • az írásos értesítő dokumentum a helyszínváltozásról (fontos a szóbeli egyeztetés is pl. munkatársak, mentor, könyvelő között),
  • a jelenléti ív (a munkaidőt és a munkaszüneti napokat tartalmazza),
  • Learning Agreement (Tanulási megállapodás),
  • a gyakorlat végén kiállított igazolás.

A mentorok felhívták rá a figyelmet, hogy a Learning Agreementnek pontosan kell rögzítenie az elsajátítandó tanulási eredményeket, a tevékenységeket, valamint az értékelés módját és gyakoriságát. Érdemes a partnerekkel közös nyelven véglegesíteni, majd magyarra fordítani. (Segédlet: Erasmus+ Mérés-értékelés kézikönyv)
A duális képzőhely és a szakképző intézmény által közösen kidolgozott képzési programot és óraszám-megosztást a területileg illetékes kamarával és a duális tanácsadóval lehet egyeztetni.

4. Miért éri meg?

A nemzetközi mobilitási programokba való bekapcsolódás a szakképzés minden szereplője számára mérhető előnyökkel jár, hozzájárulva a rendszer teljesítményének és vonzerejének növeléséhez.

A nemzetközi tapasztalatszerzés közvetlenül támogatja az EURES által meghatározott kulcskompetenciák és soft skillek fejlesztését (pl. alkalmazkodóképesség, komplex problémamegoldás, digitális és felelős gondolkodás), amelyek elengedhetetlenek a 21. századi munkaerőpiacon.

Összegzés

A szakképzési munkaszerződéses tanulók külföldi szakmai gyakorlata megfelelő jogi és módszertani előkészítéssel teljes mértékben beilleszthető a hazai duális képzésbe. A tanulási eredmény alapú tervezés, a felek közötti szoros együttműködés és a kamarával való egyeztetés biztosítja azt a minőségi keretet, amely garantálja a tanulók fejlődését és a munkaerőpiaci igények kielégítését.

Webinárium: A szakképzési rendszerek megerősítése hálózati együttműködéseken keresztül

„A globális szakképzési program felé” (Towards a Global TVET Agenda – TGTA) kezdeményezésről erről a cikkben írtunk.

A kezdeményezés egyik kulcstémájával foglalkozott a 2026. szeptember 3-án tartott webinárium:

Hogyan erősíthetők meg a szakképzési rendszerek a hálózati együttműködésen keresztül?

A tudásmegosztás, a tudásgenerálás és a kapacitásfejlesztés alapvető szerepet játszanak az alkalmazkodóképesebb és jövőállóbb szakképzési rendszerek kialakításában. A szakképzési rendszerek megerősítése olyan közös fellépést igényel, amely túlmutat az egyes intézményi vagy nemzeti kapacitásokon. Ebben játszanak szerepet az együttműködést segítő hálózatok, amelyek összekötik a döntéshozókat, a szakembereket, a kutatókat és az ipari partnereket a tudáscsere, az intézményi kapacitásépítés és a sokrétű tapasztalatokból való tanulás érdekében.

A webinárium azt mutatta be, miként támogatják a hálózatok a nemzetközi együttműködést a szakképzésben. Az esemény az UNEVOC hálózatra, valamint a hálózathoz kapcsolódó kiemelt „A globális szakképzési program felé” projektekre összpontosított:

  • Szakképzési Vezetői Programra (TVET Leadership Programme),
  • Közös Cselekvési Kezdeményezésre (Coaction Initiative),
  • a globális és regionális szakpolitikai és szakmai tanulási fórumokra.

A fórumon megtudhattuk, hogy „A globális szakképzési program felé” kezdeményezés az alábbi előnyöket nyújta a résztvevők számára:

  • Platformokat a többoldalú párbeszédhez és a programalkotás meghatározásához (regionális és globális szinten);
  • Hozzáférést nemzetközileg összehasonlítható szakképzési adatokhoz, valamint tapasztalatcserét az adatgyűjtésről, az indikátorokról és a készségelőrejelzési eszközökről;
  • Nemzetközi ajánlásokon és normatív kereteken alapuló szakpolitikai útmutatást, vezetőfejlesztést és kapacitásépítést;
  • Globális hálózatépítést, valamint a szakképzési kiválóság és innováció láthatóságát.

A webináriumon az UNESCO képviselője bemutatta az UNESCO-UNEVOC Nemzetközi Szakképzési Központot, amelyet 2002-ben alapítottak.

  • Támogatják a tagállamokat szakképzési rendszereik megerősítésében és korszerűsítésében;
  • Kapacitásépítéssel, műszaki segítségnyújtással, hálózatépítéssel és tudáscserével foglalkoznak;
  • A szakképzési szabványok, a minőség, a relevancia, a vonzerő és a hozzáférhetőség javítását támogatják.

A UNEVOC hálózati tagság előnyei a következők:

  • Kapcsolódás a szakképzési intézmények és szakértők globális közösségéhez.
  • Hozzájárulás a szakképzési szakpolitikáról és fejlesztésről szóló nemzetközi párbeszédhez, beleértve a „A globális szakképzési program felé” projektet is.
  • Tudás, jó gyakorlatok és innovatív megközelítések cseréje.
  • Részvétel az UNESCO-UNEVOC kezdeményezéseiben, kapacitásépítő tevékenységeiben és együttműködési projektjeiben.
  • Az intézmény munkája láthatóságának növelése regionális és globális szinten.
  • A fenntartható fejlődés szakképzésen keresztüli előmozdítására tett közös erőfeszítések támogatása.

Az UNEVOC hálózat közös cselekvési kezdeményezés (coaction initaitve) 2026-os programjából a ” Építőipar, ellenállóképesség és vonzó jövőbeli szakmák” (Construction, Resilience and Attractive Future Trades CRAFT)” projekt került bemutatásra. A projekten maláj, ugandai és costa ricai partnerek dolgoztak együtt a német féllel.
A CRAFT az építőipari szakemberhiányra reagál, miközben támogatja a fenntarthatóbb építési gyakorlatok felé való átmenetet. A partnerközpontok felmérik az igényeket, kicserélik a meglévő módszereket, és a fenntartható építésre vonatkozó, gyakorlati képzési modulokat dolgoznak ki közösen, amelyeket a saját nemzeti szakképzési (TVET) kontextusukhoz igazítanak. A zöld készségek, a digitális építészeti megközelítések és a gyakorlati szakképesítési modulok ötvözésével a projekt célja a szakmunkák vonzerejének növelése, valamint más UNEVOC-központok számára is újrafelhasználható tananyagok és források előkészítése.

A webináriumon egy maláj (UTHM Malájzia), egy chilei (INACAP Chile) és egy namíbiai (Namibia Training Authority) résztvevő mesélt kötetlen formában a hálózati tagság és a tudáscsere pozitívuamiról, személyes tapasztalataikról.

A kezdeményezés programjai és eseményei – mint ez a webinárium – is a szakképzés jövőjének alakítását hivatottak globális szinten támogatni. A további híreket, eseményeket „A globális szakképzési program felé” angol nyelvű honlapjukon tervezik megjeleníteni.

A bemutatott nemzetközi kezdeményezés kiválóan támogatja az EQAVET minőségfejlesztési ciklusának gyakorlati megvalósítását is.

„A globális szakképzési program felé” kezdeményezés bemutatása

„A globális szakképzési program felé” egy multilaterális kezdeményezés, amelyet a német Szövetségi Oktatási, Családügyi, Idősügyi, Nőügyi és Ifjúsági Minisztérium (BMBFSFJ) megbízásából a német Szakképzési Intézet (BIBB) koordinál.

A Minisztérium és a Szakképzési Intézet négy multilaterális partnerrel dolgozik együtt:

  • Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Nemzetközi Műszaki és Szakképzési Központjával (UNESCO-UNEVOC);
  • Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO);
  • Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD);
  • Európai Képzési Alapítvánnyal (ETF);

A partnerek 2025 elejétől 2027 végéig konkrét intézkedéseket valósítanak meg négy kiemelt területen:

  • Tudásmegosztás és globális fórumok,
  • Globális és regionális szakképzési innovációk – kapacitásépítés a társadalmi partnerek bevonására,
  • Szakképzési adatszolgáltatási prototípusok kidolgozása,
  • Partnerség a kiválóságért.

„A globális szakképzési program felé” (Towards a Global TVET Agenda – TGTA) kezdeményezés magvát a reformfolyamatokkal, szabványokkal és innovatív megközelítésekkel kapcsolatos tapasztalatcsere, valamint a szakmai együttműködés és a kölcsönös tanulás adja.

A németek szerint a nemzetközi együttműködés a kulcs az innováció befogadásához, valamint a modern és vonzó szakképzés megtervezéséhez. Az olyan kérdésekre keresik a választ, mint hogyan tudják támogatni a szakember-utánpótlást és a társadalmi részvételt a német rendszerben és világszerte. Főként a munkahelyi tanulásra és a duális képzési megközelítésekre fókuszálnak.

A multilaterális szervezetek központi szerepet játszanak abban, hogy előmozdítják a globális párbeszédet, nemzetközi szabványokat határoznak meg, és ösztönzik az innovációt. A közös globális program kidolgozása a megerősített globális partnerséggel és a koordinált fellépéssel kezdődik. A regionális szakpolitikai partnerek és hálózatok – mint például az Európai Bizottság, az Afrikai Unió, az Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének Szakképzési Tanácsa, valamint a Latin-Amerikai és Karib-térségi Duális Oktatásért Szövetség – kulcsszerepet játszanak katalizátorként és összekötő kapocsként a regionális stratégiai folyamatokhoz. Emellett a WorldSkills International és a WorldSkills Germany is támogatja a folyamatot. A jövőben a nyílt együttműködési modell – vagyis a nyílt szakpolitikai partnerség – várhatóan további partnerekkel bővül. A cél, hogy világszerte, közösen erősítsék meg a szakképzési rendszereket.

Részvétel a szlovéniai befogadó szakképzés fejlesztésében a minőségbiztosítás szerepét vizsgáló EQAVET Peer Review folyamatban

2026 tavaszán került sor a szlovén EQAVET Nemzeti Referencia Pont (National Reference Point – NRP) által szervezett nemzetközi peer review folyamatra, amelynek középpontjában a minőségbiztosítás szerepe állt az inkluzív (befogadó) középfokú szakképzés fejlesztésében. Magyarországot Marton József, a magyar EQAVET NRP szakértője képviselte a nemzetközi szakértői csoport tagjaként. A szakmai értékelésben Belgium (francia nyelvű közösség), Horvátország, Görögország, Németország és Magyarország szakértői vettek részt.

A peer review folyamat több egymásra épülő szakmai eseményből állt. Az online előkészítő megbeszélésekre 2026. április 23-án és május 6-án került sor, ezt követte a háromnapos helyszíni szakértői látogatás Ljubljanában május 20–22. között, majd a folyamatot egy június 18-i online follow-up megbeszélés zárta le. A strukturált előkészítés lehetővé tette, hogy a nemzetközi szakértők részletesen megismerjék a szlovén önértékelési jelentést, a nemzeti minőségbiztosítási rendszert és a peer review során vizsgálandó kérdéseket.

Kép forrása

A szlovén fél bemutatta az oktatási minisztérium, a Szlovén Szakképzési Intézet (CPI), valamint a Nemzeti Vizsgaközpont munkáját, különös tekintettel arra, miként jelenik meg az inklúzió a szakpolitikai célokban, a szakképzési programok fejlesztésében és az országos minőségbiztosítási rendszerben. A szakértők megismerhették azokat az eszközöket is, amelyekkel Szlovénia az EQAVET indikátoraira építve értékeli a szakképzés minőségét, valamint az ARISE projektet, amely 25 iskola bevonásával támogatja a hátrányos helyzetű tanulók sikeres tanulási útját és a korai iskolaelhagyás megelőzését. A program során két ljubljanai szakképző intézmény mutatta be saját jó gyakorlatait, amelyek jól szemléltették az inkluzív szemlélet gyakorlati megvalósítását.

A peer review központi témája az EQAVET 8. indikátorának alkalmazása volt, amely a sérülékeny tanulói csoportok részvételét vizsgálja a szakképzésben. A nemzetközi szakértők egyetértettek abban, hogy a korábbi, kizárólag sajátos nevelési igényű tanulókra irányuló megközelítés kibővítése – a migráns és az alacsony szociális-gazdasági hátterű tanulók bevonásával – jelentős előrelépést jelent. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az inklúzió ennél jóval tágabb fogalom, amelynek a tehetséges, kiemelkedően teljesítő, valamint a mentális egészségi problémákkal, motivációs vagy családi nehézségekkel küzdő fiatalokra is ki kell terjednie. A szakértők szerint az inkluzív oktatásnak egyszerre kell szolgálnia az esélyegyenlőséget és a kiválóság támogatását.

A szakmai párbeszéd egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a jelenlegi indikátorok önmagukban nem képesek teljes képet adni az inkluzív szakképzés minőségéről. A résztvevők szerint a jövőben a tanulók jóllétét, az iskolai légkört, a tanulói részvételt, a személyre szabott támogatási formákat, a munkaalapú tanulás lehetőségének biztosítását és az intézmények inkluzív működését is mérni szükséges. Külön hangsúlyt kapott a kvalitatív információk – például önértékelések, esettanulmányok, tanulói visszajelzések és peer review eredmények – szerepe a mennyiségi adatok mellett.

A szakértői csoport részletes ajánlásokat fogalmazott meg a nemzeti monitoring rendszer továbbfejlesztésére is. Javasolták egy összekapcsolható, interoperábilis országos tanulói adatbázis kialakítását, amely megfelelő adatvédelmi garanciák mellett lehetővé tenné a tanulási utak, a lemorzsolódás, a végzettség megszerzése és az átmenetek nyomon követését. A magyar szakértő hozzászólásai alapján a jelentés külön utal arra is, hogy a digitális tanulói nyilvántartási rendszerek és a tanulási tervek elektronikus kezelése jelentősen hozzájárulhat az adatvezérelt minőségfejlesztéshez, miközben nem növeli az iskolák adminisztratív terheit.

A peer review további fontos üzenete volt, hogy az inklúzió sikerének kulcsa nem kizárólag a tanulók nyomon követése, hanem az intézmények támogatása is. A jelentés ezért kiemeli a pedagógusok továbbképzésének, a mentorálásnak, a szakmai hálózatoknak, az iskolák közötti tudásmegosztásnak, valamint a folyamatos visszacsatolásnak a jelentőségét. A szakértők szerint a monitoringnak nem pusztán ellenőrzési funkciót kell betöltenie, hanem olyan fejlesztési eszközzé kell válnia, amely támogatja az iskolákat az inkluzív gyakorlatok továbbfejlesztésében.

A szlovén peer review ismét bizonyította, hogy az EQAVET rendszer nem csupán közös európai minőségbiztosítási keretet biztosít, hanem kiváló lehetőséget teremt a tagállamok közötti szakmai tanulásra és a jó gyakorlatok megosztására is. A magyar szakértői részvétel a nemzetközi szakértői munkában hozzájárult ahhoz, hogy a magyar tapasztalatok – különösen a digitális adatbázist használó minőségbiztosítás, a tanulói nyomon követés és az inkluzív szemlélet fejlesztése terén – megjelenjenek a végleges szakértői ajánlásokban. A peer review eredményei nemcsak Szlovénia számára nyújtanak iránymutatást, hanem értékes tapasztalatokat kínálnak valamennyi európai szakképzési rendszer számára a befogadó, minőségi szakképzés további fejlesztéséhez.