Az EQAVET keretrendszer és az ehhez kapcsolódó európai hálózat kialakulása majdnem 20 éves múltra tekint vissza.
A szakképzésért felelős európai miniszterek és az Európai Bizottság 2002-ben a szakképzési európai szintű együttműködés bővítéséről fogadott el nyilatkozatot. Ez a folyamat az „Oktatás és képzés 2020” stratégia szerves részét képezte. A nyilatkozat alapján 2003-ban az Európai Bizottság „Minőség a Szakképzésben” munkacsoportja kidolgozta az Európai Közös Minőségbiztosítási Keretrendszert majd két évvel később 23 ország részvételével megalakult az Európai Szakképzési Minőségbiztosítási Hálózat.
A 2006-os helsinki közlemény értékelte a koppenhágai folyamatot. Az eredmények között szerepelt az is, hogy elkezdődött a munka az európai szakképzési minőségbiztosítási referencia keretrendszer kidolgozásán. Ehhez kapcsolódóan ebben az évben a Nemzeti Szakképzési Intézetben megalakult az a nemzeti referenciapont, amely a megalapozta a jelenlegi működést. A koppenhágai folyamat jelentős reformokat indított el a tagországokban, 2009-ben pedig megjelent az Európai Parlament és a Tanács Ajánlása a szakképzés Európai Minőségbiztosítási Referencia Keretrendszerének létrehozásáról. Az ajánlás nyomán került kidolgozásra itthon az Egységes Szakképzési Minőségirányítási Keretrendszer és megalakult 2010-ben az EQAVET Nemzeti Referenciapont. A 2020-ig terjedő időszak lezárásával egyidejűleg pedig megjelent A Tanács Ajánlása a fenntartható versenyképességet, a társadalmi méltányosságot és a rezilienciát célzó szakképzésről.
A Tanácsi ajánlás többek között azt javasolja a tagállamoknak, hogy olyan szakképzés megvalósítására törekedjenek, amely olyan tudást nyújt, illetve olyan készségeket és kompetenciákat fejleszt a fiatalok és a felnőttek számára egyaránt, amik lehetővé teszik számukra a változóban lévő munkaerőpiacon és társadalomban való helytállást. Szem előtt tartva, hogy mindezt egy olyan környezetben kell elérni, ahol folyik a gazdasági helyreállítás, a zöld és digitális gazdaságra való méltányos átállás és jelentős demográfiai változások mennek végbe. Az ajánlás szerint a szakképzésnek jelentős szerepet kell játszania az inkluzivitás és az esélyegyenlőség előmozdításában, és hozzá kell járulnia a reziliencia, a társadalmi méltányosság és a jólét mindenki számára való megvalósításához. Az ajánlás továbbá hangsúlyozza azt is, hogy elő kell mozdítani a szakképzési rendszerek nemzetközi szintű elismerését.
Az elérendő eredmények a következő számokban fogalmazódnak meg: 2025-ig a szakképzésből kikerülő fiatalok körében legalább 82% legyen a munkahellyel rendelkezők aránya (melynek teljesülésének vizsgálatához elengedhetetlen a működő szakképzési pályakövetési rendszer), a szakképzésben frissen végzettek 60%-a részesüljön a szakképzése során munkaalapú tanulásban, és a szakképzésben részt vevő tanulók 8 %-a vegyen részt külföldi tanulási célú mobilitásban.
Az EQAVET Keretrendszer létrehozásának célja az volt, hogy támogassa a tagállamokat szakképzési rendszereik minőségének javításában, és hozzájáruljon a szakképzés-politikai fejlemények tagállamok közötti fokozott átláthatóságához. Végrehajtásának utóbbi tíz éve alatt az EQAVET ösztönözte a nemzeti minőségbiztosítási rendszerek reformját, de nem járult hozzá jelentősen a minőségbiztosítási intézkedések átláthatóságának javításához. Emellett az EQAVET-et elsősorban az iskolai szakmai alapképzésben alkalmazták. A hiányosságok kiküszöbölésére több kezdeményezés is született, melyek túlmutatnak a 2009-es ajánlásban megfogalmazott célokon. Ezért a 2009. évi EQAVET ajánlást hatályon kívül helyezték, és beépítik az új ajánlásba, kiegészítve azokkal az elemekkel, amelyek az EQAVET végrehajtásának hiányosságát hivatottak kiküszöbölni. Az új ajánlás integrálja az EQAVET+ (a munkaalapú tanulásra vonatkozó) kezdeményezést a tanulmányi eredményekkel, a tanúsítással és értékeléssel, az érdekelt felekkel folytatott konzultációval, valamint a tanárok és oktatók szerepével kapcsolatos elemek hozzáadásával.
Mivel egyre nagyobb szükség van a rugalmas szakképzési kínálat kialakítására, a szakképzési tanulási pályák rugalmasságára vonatkozó további indikatív jellemzőket fogalmaz meg.
Az ajánlás szerint a szakképzés elsődlegesen a minőségbiztosítás kultúrájára támaszkodik.
A nemzeti sajátosságokkal összhangban, az európai minőségbiztosítási referencia keretrendszer- és szolgáltatói szinten egyaránt alkalmazható a nemzeti minőségbiztosítási rendszerekben mind a szakképzés, mind a felnőttképzés tekintetében; a referenciakeret kiterjed az állami és a magánszolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra, bármely tanulási környezetben, vagy formában jól használható.
Az EQAVET nemzeti minőségbiztosítási referenciapontjai továbbra is összefogják az összes érdekelt felet nemzeti és regionális szinten annak érdekében, hogy:
– konkrét kezdeményezéseket tegyenek az EQAVET keretrendszer alkalmazására és továbbfejlesztésére,
– tájékoztassák és mozgósítsák az érdekelt felek széles körét
– támogassák az önértékelési folyamat megvalósítását,
– aktívan vegyenek részt az európai szakképzési minőségbiztosítási hálózatban,
–naprakész leírást nyújtsanak az EQAVET keretrendszeren alapuló nemzeti szintű minőségbiztosítási intézkedésekről, illetve részt vegyenek a minőségbiztosítás uniós szintű szakértői értékelésében.
Az Ajánlás Második melléklete tartalmazza az EQAVET referencia keretrendszer használatához az indikatív jellemzőket, illetve az indikátorok referenciacsoportjait.
Ennek a mellékletének az „A” része az EQAVET indikatív jellemzőit tartalmazza. Ezek a jellemzők a minőségbiztosítási ciklus 4 szakasza szerint épülnek fel: Tervezés – Végrehajtás – Értékelés – Felülvizsgálat. Mind az iskolai rendszerű szakképzésre, mind a felnőttképzésre és szakmai továbbképzésekre, illetve minden tanulási környezetben alkalmazhatók. A második melléklet „B” része olyan referencia indikátorokat javasol, amelyek az EQAVET keretrendszer végrehajtása során a nemzeti/regionális szakképzési rendszerek és/vagy szakképző intézmények értékelésének és minőségjavításának támogatására használhatók. Tíz mutató, azaz indikátor adja meg a referenciakeretet. A táblázatban az indikátorok megnevezését, típusát és az eljárás célját találjuk meg.
Végezetül az ajánlás kitér arra is, hogy a következő években az EQAVET fő feladatai a tanulási eredmények minőségének javításában, a tanúsítási és az értékelési folyamatok összehangolásában, az érdekelt felekkel folytatott további konzultációban, a tanárok, az oktatók és a munkaalapú tanulás szerepének és a szakképzés rugalmasságának növelésében valósulnak meg.
Az ajánlás szeretné bevezetni a minőségbiztosítási rendszerek olyan európai szintű szakértői értékelési folyamatát, amely növelné a kölcsönös tanulás hatékonyságát, átláthatóbbá és konzisztensé tenné a tagállamok minőségbiztosításra vonatkozó szakpolitikai intézkedéseit, illetve erősítené a tagállamok egymás iránti kölcsönös bizalmát.